A múzeumban kihelyezett piktogramok a Petőfi Irodalmi Múzeum "A múzeum mindenkié” című programjának keretében jöttek létre azzal a céllal, hogy a megértésben akadályozott, a társadalomban marginalizált helyzetben lévő csoportok számára is könnyebbé tegyék a múzeumi terekben való eligazodást. Fontos célkitűzésünk az inklúzió, vagyis az el- és befogadó működés, az említett csoportok egyenlő esélyű hozzáférésének a biztosítása, természetesen a múzeum téri és infrastrukturális adottságaihoz mérten. A Kassák Múzeum az 1970-es években az óbudai Zichy-kastély műemlék-jellegű épületében kapott helyet, ahol az akadálymentesítés sajnos a mai napig nem megoldott. Az erre rászoruló látogatóknak nincs lift vagy emelő, egyelőre vakvezető sávval sem rendelkezünk. Amit ebben a helyzetben nyújtani tudunk, az az információhoz való hozzáférés biztosítása, az alacsonyabb nyelvi szinten lévő, az autizmus spektrum zavarban, a tanulásban- vagy értelmileg akadályozott látogatóink segítése. Őket tudjuk támogatni abban, hogy a múzeum elsőre talán idegennek tűnő világa számukra is ismerős, barátságos és biztonságos tér legyen. Ennek egyik fontos eszköze új múzeumi piktogramkészletünk.
A tervezés folyamata
A kommunikációt segítő ikonok alkalmazása a gyógypedagógiában ismert módszer. Megfigyelésünk szerint a leggyakrabban alkalmazott sablonok európai szinten is alacsony vizuális színvonalat mutatnak. Ezért az új piktogramkészlet fejlesztésében elsődleges szempont volt, hogy a formai leegyszerűsítés ne váljon túlságosan elvonttá és menjen a grafikai munka színvonalának a rovására. Célunk tehát olyan, magasszintű és korszerű formavilágú munkák, vizuális tartalmak létrehozása volt, melyek megfelelnek az általános tervezési szabályoknak, esztétikusak és képesek hatékonyan betölteni funkciójukat. A múzeumi használatra szánt piktogram-rendszert Bodonyi Panni és Szmolka Zoltán (tervező)grafikusok dolgozták ki. Fontos alapvetés volt a tervezésben, hogy a tárgyakat, embereket, tereket az általában végletes leegyszerűsítéssel szemben a valóságban látott, tapasztalt, észlelt formákhoz közelítve inkább realisztikusabban ábrázolják. A jobb felismerhetőség érdekében a figurák következetesen ugyanolyan színű ruhában, azonos hajviselettel, a tárgyak mindig ugyanabból a nézetből, ugyanolyan színben jelennek meg a képeken. A figurák mindig megtámasztva, vagy valamihez kötve (és nem a levegőben lebegtetve) jelennek meg. Az ábráknak ezek az egyszerű, ám a valósághoz jobban kötődő elemei nagyban segítik a megértést és a piktogramban kifejezett céllal való azonosulást. A fenti szempontok mentén létrehozott jelrendszer hatékonyan adaptálható az adott múzeumok és tárlatok koncepciójához és egyéni adottságaihoz.
Tesztelés és alkalmazás
A piktogramokat tesztüzembe helyezésük óta több sajátos nevelési igényű iskolai csoporttal is kipróbáltuk a múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Első lépésben a foglalkoztató helységben ismerkedtünk meg velük, közösen értelmeztük és jelentésük szerint szét is válogattuk az egyes ábrákat. Ezt követően a múzeum tereiben mozogva bebizonyosodott, hogy a képek valóban “működnek”, informatívak, segítségükkel felismerhetővé válik az egyes terek funkciója és az ezekhez kapcsolódó viselkedési szempontok és szabályok is. Egyes jelek értelmezése (sötétített terek, vetítés vagy villódzó fény) néha némi fejtörést okozott, szerencsére azonban a nagyobb képzelőerővel megáldott látogatók a problémásabbnak tűnő ábrákra kreatív és fantáziadús megoldásokkal reagáltak. De egy idő után - még ha kis segítséggel is -, a helyes megfejtés mindig megérkezett. Ezek a felhasználói visszajelzések és tapasztalatok sokat segítenek a piktogram készlet tökéletesítésében és kiterjesztésében. Az SNI csoportoknak szóló programjainkon például nem csak a falakon találkoznak velük a látogatók, hanem az egyes foglalkozások menetének előrejelzésére szolgáló “napirenden” vagy idővonalon is, amiről bővebben következő bejegyzésünkben olvashatnak majd az érdeklődők.Múzeumunk lépésről lépésre halad egy el- és befogadó múzeum jövőképe felé. A piktogramok alkalmazása akkor lehetne igazán hatékony, ha az eligazodást segítő jelkészletet országosan egyre több intézmény is alkalmazná. Olyan vizuális rendszer alapjainak a kidolgozására törekedtünk, mely országosan is, rugalmasan és szabadon alkalmazható. Tapasztalataink megosztásával szívesen támogatnánk azokat a kiállítótereket és múzeumokat, akik hasonló irányba fejlődnének. A tesztelés és együttműködés során szerzett új tudás beépítésével tökéletesíthető jelrendszer országos szabályozás segítségével kiterjeszthető lenne a múzeumi közeg mellett más kulturális (és köz)intézményekre is.
Jónás Anna gyógypedagógus,a Kassák Múzeum múzeumpedagógusa
