A múzeumban kihelyezett piktogramok a Petőfi Irodalmi Múzeum "A múzeum mindenkié” című programjának keretében jöttek létre azzal a céllal, hogy a megértésben akadályozott, a társadalomban marginalizált helyzetben lévő csoportok számára is könnyebbé tegyék a múzeumi terekben való eligazodást. Fontos célkitűzésünk az inklúzió, vagyis az el- és befogadó működés, az említett csoportok egyenlő esélyű hozzáférésének a biztosítása, természetesen a múzeum téri és infrastrukturális adottságaihoz mérten. A Kassák Múzeum az 1970-es években az óbudai Zichy-kastély műemlék-jellegű épületében kapott helyet, ahol az akadálymentesítés sajnos a mai napig nem megoldott. Az erre rászoruló látogatóknak nincs lift vagy emelő, egyelőre vakvezető sávval sem rendelkezünk. Amit ebben a helyzetben nyújtani tudunk, az az információhoz való hozzáférés biztosítása, az alacsonyabb nyelvi szinten lévő, az autizmus spektrum zavarban, a tanulásban- vagy értelmileg akadályozott látogatóink segítése. Őket tudjuk támogatni abban, hogy a múzeum elsőre talán idegennek tűnő világa számukra is ismerős, barátságos és biztonságos tér legyen. Ennek egyik fontos eszköze új múzeumi piktogramkészletünk.
A tervezés folyamata
A kommunikációt segítő ikonok alkalmazása a gyógypedagógiában ismert módszer. Megfigyelésünk szerint a leggyakrabban alkalmazott sablonok európai szinten is alacsony vizuális színvonalat mutatnak. Ezért az új piktogramkészlet fejlesztésében elsődleges szempont volt, hogy a formai leegyszerűsítés ne váljon túlságosan elvonttá és ne menjen a grafikai munka színvonalának a rovására. Célunk tehát olyan magasszintű és korszerű formavilágú vizuális tartalmak létrehozása volt, melyek megfelelnek az általános tervezési szabályoknak, esztétikusak és képesek hatékonyan betölteni funkciójukat. A múzeumi használatra szánt piktogram-rendszert Bodonyi Panni és Szmolka Zoltán (tervező)grafikusok dolgozták ki. Fontos alapvetés volt a tervezésben, hogy a tárgyakat, embereket, tereket az általában végletes leegyszerűsítéssel szemben a valóságban látott, tapasztalt, észlelt formákhoz közelítve realisztikusabban ábrázolják. A jobb felismerhetőség érdekében a figurák következetesen ugyanolyan színű ruhában, azonos hajviselettel, a tárgyak pedig mindig ugyanabból a nézetből, ugyanolyan színben jelennek meg a képeken. Az emberalakok mindig megtámasztva vagy valamihez kapcsolódva (és nem a levegőben lebegtetve) jelennek meg. Az ábráknak ezek az egyszerű, ám a valósághoz jobban kötődő elemei nagyban segítik a megértést és a piktogramban kifejezett céllal való azonosulást. A fenti szempontokat maximálisan figyelembevevő jelrendszer hatékonyan adaptálható más múzeumok és tárlatok koncepciójához és egyéni adottságaihoz is.
Tesztelés és alkalmazás
A piktogramokat tesztüzembe helyezésük óta több sajátos nevelési igényű iskolai csoporttal is kipróbáltuk a múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Első lépésben a foglalkoztató helységben ismerkedtünk meg velük, közösen értelmeztük és jelentésük szerint szét is válogattuk az egyes ábrákat. A múzeum tereit bejárva pedig bebizonyosodott, hogy a képek valóban “működnek”. Segítségükkel felismerhetővé válnak a különféle terek funkciói és az ezekhez kapcsolódó viselkedési szempontok és szabályok is. Egyes jelek értelmezése (sötétített terek, vetítés vagy villódzó fény) néha okozott némi fejtörést, szerencsére a nagyobb képzelőerővel megáldott látogatók a problémásabbnak tűnő ábrákra kreatív és fantáziadús megoldásokkal reagáltak. Idővel azonban - még ha kis segítséggel is -, mindig megérkezett a helyes megfejtés. Ezek a felhasználói visszajelzések és tapasztalatok sokat segítenek a piktogram készlet tökéletesítésében és kiterjesztésében. Az SNI csoportoknak szóló programjainkon például nem csak a falakon találkoznak velük a látogatók, hanem az egyes foglalkozások menetének előrejelzésére szolgáló “napirenden” vagy idővonalon is, amiről bővebben következő bejegyzésünkben olvashatnak majd. Múzeumunk lépésről lépésre halad egy el- és befogadó múzeum jövőképe felé. A piktogramok alkalmazása akkor lehetne igazán hatékony, ha az eligazodást segítő jelkészletet egyre több intézmény alkalmazná. Olyan vizuális rendszer alapjainak a kidolgozására törekedtünk, mely rugalmasan és szabadon alkalmazható. Tapasztalataink megosztásával szívesen támogatnánk azokat a kiállítótereket és múzeumokat, akik hasonló irányba fejlődnének. A tesztelés és együttműködés során szerzett új tudás beépítésével tökéletesíthető jelrendszer országos szabályozás segítségével kiterjeszthető lenne a múzeumi közeg mellett más kulturális (és köz)intézményekre is.
Jónás Anna gyógypedagógus, a Kassák Múzeum múzeumpedagógusa
