A tárlatot előkészítő háttérkutatások alkalmával is számos alkalommal felmerült Kassák Lajos neve, tevékenysége, valamint a körülötte csoportosuló művészek Galimbertiékkel szőtt barátsága, együttműködése, vagy éppen a fiatalon elhunyt házaspár művészetének az Aktivistákra gyakorolt hatása. Minisorozatunkban a nagy sikerű kiállítás kurátora, Barki Gergely mutatja be a Galimbertik és Kassák kapcsolatát. Az első bejegyzésben Galimberti Sándor első felesége, Lanov Mária került a fókuszba. A második bejegyzés Galimberti Sándor elveszett kubista műalkotását mutatja be, amelyet egyedül Kassák közölt reprodukcióként.
SÁNDOR UGYAN, DE NEM BORTNYIK, HANEM GALIMBERTI!
Kassák Lajos az általa alapított lap, a Ma kiállítóhelyiségében reprezentatív tárlatot rendezett az elhunyt Galimberti házaspár tiszteletére, amely 1918. december 23-án nyílt meg a közönség előtt. Ezen a posztumusz tárlaton nagy valószínűséggel szerepelt Galimberti Sándornak egy – kivételesen datált – 1914-es műve, melyet pusztán reprodukcióról ismerünk. (1. kép) Fényképe a Kassák által kiadott képeslapsorozatban is megjelent, ám a levelezőlap másik oldalán a felirat tévesen Bortnyik Sándor rajzaként tüntette fel ezt az egyértelműen Galimberti stílusát mutató alkotást. (2. kép)
Az ügy pikantériájához tartozik, hogy a képeslap eredendően fekvő formátumát alapul véve, egyes kutatók a festményt sem álló formátumban értelmezték, hanem 90 fokkal eldöntve, horizontálisan. Ebből adódóan olyan interpretáció is született, mely meglepetten dicséri Bortnyik teljes tárgynélküliséggel kacérkodó, korát megelőző absztrakt kísérletét. Ha azonban a megfelelő irányba forgatjuk a képet, illetve a képeslapot, rögtön olvashatóvá válik a „GS 1914” jelzet is lent, a jobb szélen. A helyes nézetben vizsgálva a reprodukált művet, még Galimberti szerzőségének teljes tudatában is meghökkentő ez a legelemibb mértani formákra egyszerűsített geometrikus kompozíció. Ha pusztán egy nagyobb festmény előkészítő tanulmányáról lehet is szó, az „absztrakció skálán” akkor is egy újabb, még vakmerőbb felfogást képvisel, még a hasonlóképpen archív felvételekről ismert 1913-as tájképekhez képest is, amelyeket az 1914-es Nemzeti Szalonban rendezett tárlat katalógusában reprodukáltak. (3–4. kép)
E lappangó mű nemzetközi szinten is abszolút naprakésznek számít, közel áll egyes futurista kompozíciókhoz is, de talán Fernand Léger ekkori kísérleteivel mutatja a legközelebbi párhuzamot. A feltehetően tus-, illetve lavírozott tus-technikával készült ecsetrajzon még kevésbé kivehető a motívum, de annyi bizonyos, hogy szintén egy városrészletet jelenített meg. Nagyon valószínű, hogy a Montparnasse-on festette Galimberti és ugyanaz a helyszín lehetett a kiindulópontja, mint felesége, Dénes Valéria Pécsett őrzött Utcarészlet című festményének, melyen a párizsi Saint-Joseph-des-Carmes-templom kupoláját örökítette meg. (5–6. kép)
A kis konventudvarban megbúvó épület jól látható a pár percnyi sétára levő Vaugirard utcai műteremház emeletéről is, ahol Dénes Valéria édesanyja bérelt kétszobás stúdiólakást lánya és veje számára. Bár a kupola tetején lanterna szolgálja a belső megvilágítást – és ez az építészeti elem meg is jelenik a szóban forgó Dénes Valéria-festményen –, Galimberti végsőkig (le)fokozott absztrakciója már eliminálja ezt a feleslegesnek vélt, a lecsupaszított, kompakt geometrikus struktúrát zavaró motívumrészletet. Galimberti tusrajza és Dénes Valéria Utcarészlet című festménye egyaránt ovális kompozíció. A francia kubisták körében kifejezetten kedvelt formátum használata ritka jelenség a Galimberti házaspár művészetében, de minden bizonnyal még számos hasonló formátumú kompozíciójuk született, hiszen Dénes Valéria egyik levelében arra kérte édesanyját, hogy küldje el számukra az otthon hagyott ovális kereteket.
A tusrajz előkerülése azért is fontos lenne, mert a Galimberti házaspár grafikai munkássága szinte teljesen eltűnt, csupán egyetlen Galimberti szénrajz maradt az utókorra fizikai valójában. Elképzelhető, hogy a Ma-képeslapon reprodukált mű egy nagyobb olajfestmény vázlata lehetett, ám ennek létezéséről semmilyen információval nem rendelkezünk. Így ez a csupán sokszorosított technikával ránk maradt reprodukció az egyetlen dokumentum Galimberti Sándor életének utolsó éveiből. Más 1914-es dátummal ellátott művét még reprodukciókról sem ismerjük, holott biztosra vehető, hogy legalább 1915 tavaszáig, illetve júliusban bekövetkezett haláláig sokat dolgozott.
Szerző: Barki Gergely művészettörténész, A Galimbertik című kiállítás kurátora
A Galimbertik. Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítása 2025. február 23-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.