Szittya Emilt néhány évvel megelőzve 1933 és 1939 között egy fiatal német újságírónő, Charlotte Beradt (1907-1986) kezdte el gyűjteni a Harmadik Birodalom szorításában élő német honpolgárok álmait. Alanyai a szomszédai, ismerősei, a tejesember, nagynénje, a szabó, orvos, vállalkozó és mások voltak, kereken háromszáz ember mesélte el álmait neki. Beradt és férje 1939-ben a nácizmus elől először Londonba, majd New Yorkba emigráltak, így álomgyűjteményének néhány darabját még a háború alatt, 1943-ban egy amerikai magazin adta ki, az alábbi bevezetővel:
"Izzadságtól ázva, összeszorított fogakkal ébredtem. Ismét, mint már számtalan éjszakán, álmomban kergettek egyik helyről a másikra és tovább és tovább - lelőttek, megkínoztak, megskalpoltak. De azon az éjszakán eszembe jutott, hogy valószínűleg nem én vagyok az egyetlen a sok ezer közül, akit a diktatúra ilyen álmokra kárhoztatott. Ami az én álmaimat uralta, az uralhatta az ő álmaikat is - lélegzetvisszafojtva futni a mezőkön, szédítően magas tornyokban bujkálni, sírokban kuporogni, az SS-legények mindig a sarkamban. Elkezdtem másokat is megkérdezni az álmaikról."
Németországban először 1962-ben, majd 1966-ban jelent meg egy válogatás Das Dritte Reich des Traums (Az álom Harmadik Birodalma) címmel, ami nagy siker lett. Későbbi kiadásaihoz a neves történész, Reinhart Koselleck írt utószót. Kosellecket Beradt munkája egy tanulmány megírására is inspirálta Terror és álom. Módszertani megjegyzések a Harmadik Birodalom időtapasztalaihoz címen.
Nagy kérdés, hogy vajon Szittya tudott-e Beradt ezirányú aktivitásáról. Ő ugyanis ott folytatta, ahol Beradt abbahagyta, 1939-ben, egy másik országban, egészen 1944-ig. Mindketten más módszereket követtek: Beradt elemezte az álmokat és interjúztatta is alanyait, Szittya nem, de ő például náci tiszt álmát is lejegyezte, vagyis kikérdezte a "másik oldalon" szereplőket is. Tény azonban, hogy a terror szorításában élők álmainak gyűjtésével mindketten hozzájárultak a 20. századi történelemszemlélet megújításához, amit Koselleck így jellemez:
„Az álmok, mint források úgy tanúskodnak egy letűnt valóságról, ahogy talán egyetlen más forrás sem … Szigorúan véve a fikció megkerülhetetlen ténylegességéről tanúskodnak, ezért a történésznek igenis számolnia kell velük.”
(folyt. köv.)
☎️ Emeld fel a kagylót és hallgass bele Szittya Emil álomgyűjteményébe Igor és Ivan Buharov: "Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták" című kiállításában!