📞 EMELD FEL A KAGYLÓT!
Időszaki kiállításunk egyik központi eleme egy installáció: kerek asztal régi bakelit telefonokkal, amelyekből Szittya Emil második világháború alatt gyűjtött álmai szólnak, közben a Buharov fivérek álomszerű jelenetei peregnek a szemünk előtt. Ennek az élménynek a bonyolultsága is jól érzékelteti, hogy Szittya valami nagyon lényeges dologra tapintott rá az álmok gyűjtésével a megszállt Franciaországban. Jól érzékelteti, hogy az élet-események feldolgozásában fontos szerepet játszó álom hogyan teszi láthatóvá a kollektív traumákat átélő társadalmakban az egyének félelmeit, a szorongások és vágyak széles skáláját.
"Egy színházban találtam magam, természetesen. Nem tudom, milyen darabot játszottak. A jelenetben nem voltak színészek, csak hóhérok. Középen egy hatalmas kőtömb szolgált bakóul, azon vágták le a hóhérok bárdjukkal a fejeket. A legügyesebbeket minisztereknek nevezték ki. Hirtelen a feleségemet rángatták fel a színpadra, hogy kivégezzék. Üvöltöttem, én is felakartam ugrani a színpadra, de minden egyes széksor egy idegen ország határa volt, és a határőrök az útlevelemet akarták látni. Rémületemre rájöttem, hogy sosem voltak papírjaim."
"Háború idején az emberek háborúról álmodnak, és Szittya Emil arra vállalkozott, hogy kiderítse, milyen formában kúszik be a háború az emberek álmába.” írja a neves francia író, forgatókönyvíró és rendező, Emmanuel Carrère a 82 rêves pendant la guerre 1939-1945, azaz 82 álom a háború alatt (1939-1945) című kötetének előszavában. Szittya 1963-ban kiadott, majd 2019-ben újra megjelentetett „álmoskönyvét” a háborús idők tudatalattijának megrendítő dokumentumaként, a háború sújtotta Franciaország legintimebb portréjaként tartják számon. Az 1927-től Párizsban élő Szittya egyszerű franciákat, milicistákat, üldözött zsidókat vagy német katonákat meséltet álmaikról a megszállás éveiben. Nem pszichologizál, nem a freudiánus megközelítéssel viszonyul az álmokhoz, azok megfejtésével nem akarja megjobbítani az embereket. "Akkor tehát léteznek vajon az értelmezéstől független álomelbeszélések? Elképzelhető vajon a szimbolikus olvasat szűrőinek, az álomfejtés kulcsainak és a pszichoanalízisnek a kiiktatása, lehetséges hozzáférni magához a nyersanyaghoz? A kérdés költői, a válasz ugyanis minden kétségen felül álló, határozott nem, hiszen leírni egy álmot – törekedjünk bármennyire is a hűségre – együtt jár mindannak a számbavételével, ami az ébrenlétből fakad, végső soron tehát: az értelmezésével." - írja Carrère.
A Buharov testvérek munkásságában is nagy szerepe van az álomnak, a Kassák-díjas projektjüknek pedig kifejezetten fontos előképe Szittya álomgyűjteménye és gondolkodása az álomról, mint sajátos művészi problematikáról. Szittya az álmodók rövid portréjával kísért szövegeket a háború által traumatizált francia társadalom megrendítő dokumentumaiként kezeli: „Álmodom, mint mindannyian, akik elszenvedtük a német megszállást, áldozatok vagyunk, mégis ellenállók. Onnan álmodok, ahonnan festek és ahonnan írok. Ahogy az álmaim, úgy a képeim se traumák felszámolandó tünetei, hanem: én vagyok.”
(folyt. köv.)
További olvasnivalók:
Szittya álomgyűjteményének 2019-es franciaországi megjelenése alkalmából a Litera közölt először részleteket a műből Gucsa Magdolna tolmácsolásában, akinek a telefonokon keresztül kiállításunkban meghallgatható töredékek fordítását is köszönhetjük. (Emmanuel Carrère már részben idézett előszava itt elolvasható.)
☎️ Emeld fel a kagylót és hallgass bele az álomgyűjteménybe a kiállításon!
📌Kísérőprogramjaink keretében augusztus 10-én Erdődi Katalin tart kurátori tárlatvezetést!
