Kassák íróként történő elismerésében az áttörést Egy ember élete című önéletrajzi regényének könyvalakban történő publikálása jelentette 1927-ben. A kritikusok azt hangsúlyozták a kötettel kapcsolatban, hogy az mennyire nem kassákos, és ezzel egyszerre vélték magasztalni az akkori irodalmi köznyelvhez valóban közel álló („érthető”) regényt, és minősítették le akarva-akaratlanul formabontó avantgárd verseit. Kassák novelláiról hasonlóképpen el lehetne mondani, hogy nem kassákosak, ha ez alatt azt értjük, hogy megfelelnek a tág értelemben vett közérthetőség követelményeinek. Válogatásunkkal azonban azt szeretnénk megmutatni, hogy valójában a novellák nagyon is kassákosak abban az értelemben, hogy az életmű szerves részei. Egyrészt Kassák rengeteg kisprózai alkotást írt (ezek két kötetben összegyűjtve Parancs János válogatásában Nehéz esztendők címen is hozzáférhetők). Ráadásul első könyve, az 1912-es Életsiratás is rövid elbeszéléseket tartalmazott. Másrészt novellái számos olyan témát, perspektívát, technikát felvonultatnak, amelyek nem csupán Kassák regényeiben, hanem költészetében, vagy akár festészetében is megjelennek.     

Jelen válogatásunkban a Kassák-novellák fiatal színészek, Ferenczy-Nagy Boglárka, Lehel Vilmos, Regös Simon és Vízi Dávid hangján szólalnak meg. A novellák kapcsolódnak a Kassák Múzeum Séta a perifériákon: Kassák hely>történet>ek című gyűjteményi blogsorozatunkhoz, mely új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgálja Kassák életének helyszíneit. Több olyan szöveget ajánlunk, amelyben a tájleírás szinte fontosabb, mint maga a cselekmény. Akár Kassák gyerekkorának közegét, Érsekújvárt vagy környékét, a szinte népmesei „kis hegyi tót falvakat”, akár fiatalkorának, munkássá, majd íróvá válásának színterét, a külvárosi, ipari, proletár Újpestet és Angyalföldet, akár a közéletből való visszavonulásakor igazán belakott – akkor – természetközeli, falusias Békásmegyert ábrázolja – szimbolikus terekről is beszélhetünk. Ezeknek a hosszabb-rövidebb elbeszéléseknek a jellegzetes narratív megoldása szerint a táj – akár ipari, akár természeti – gyakran valamelyik szereplő szemszögéből bontakozik ki. A szereplők általában rohannak, menetelnek, bolyonganak, lődörögnek, vagy éppen kúsznak, eveznek. Ennek megfelelően a tájleírások is dinamikusak, akár egy bérkaszárnya gangján megyünk végig, akár a zöldhatáron szökünk át, akár a viharos Dunán hánykolódunk. A tájleírások, főleg korai novelláiban expresszionista prózanyelven történnek, így nem állnak távol Kassák ekkoriban írott költeményeitől. Rövid, távirati stílusban írott, akár egyszavas mondatokat, máskor Szabó Dezsőt idéző túlburjánzó hasonlatokat használ.     
A novellák bővelkednek önéletrajzi elemekben, de mint minden jelentős írónál, Kassák esetében sem a biográfiai egyezések érdekesek, hanem a szövegek ezeken túlmutató távlatai. A különbség reáliák és szépirodalom között különösen szembeötlő azoknál a rövid történeteknél, amelyeknek ismerjük a dokumentumjellegű eredetijét Kassák és családjának levelezéséből. Csak ízelítőül néhány példa: a „galambos” novellák közül a Tóbiás útja a születéstől a halálig Kassák legendás házikedvencének állít emléket. A történetet egy magánlevélben is pont így írja le, de a novellában rendkívüli állatlélektani elemzés fonódik össze a drámai cselekménnyel. A Félrevert harangokat az otthontalan író otthonának, a kávéházi létnek szenteli. Érzékletes leírást kapunk a Kassák törzshelyein (Meteor, Berger, Centrál kávéház) zajló író-lapszerkesztői hétköznapokról. A Vasárnap című novellához alapot adó történetről pedig Piri nyaral című posztunkban írtunk bővebben. A levél egy korfestő, de hétköznapi leírás arról, hogy Simon Jolán egyik lánya (Kassák nevelt lánya), Nagy Piroska egy gödi kiránduláson viharba keveredett. A „Vasárnap” című elbeszélésben viszont egy nagyszabású, és egyben rendkívül szkeptikus allegória bontakozik ki a munkás–értelmiségi osztályszövetségről, amelyhez a viharos Dunán hánykolódó csónak (körülbelül: a mozgalom a történelem viharában), és az abban evickélő, eltévedt fiatalok (osztályuk reprezentánsai) a szimbolikus alakok. Túl a politikai allegórián, a főszereplőkben a táncos Nagy Etel (Simon Jolán másik lánya) és a költő Vas István alakjára is ráismerhetünk, akik kapcsolatát Kassák helytelenítette. Vas István verzióját Nehéz szerelem című önéletrajziregény-folyamában olvashatjuk – de ez már egy másik történet. 

Dobó Gábor

Hallgasd Kassák történeteit, sétáljunk együtt a perifériákon!
Kövesd figyelemmel Facebook és Instagram oldalunkat!
Kéthetente szerdán jelentkezünk a folytatással, az aktuális epizódot a Petőfi Irodalmi Múzeum Spotify oldalán, a Kassák podcast alatt találod.


Grafika: Jónás Anna