PIRI NYARAL
Vas István Elvesztett otthonok - Elbeszélés egy szerelem környezetéből című 1943-ban írt visszaemlékezése szerint, ha a párnákon vagy falvédőkön „figurák is szerepeltek, akkor a kubista alapvonalakon is átütött Éti nővérének, Pirinek szertelen és primitív elképzelése. Hát még a babákon, melyeket jobb híján zsákból, fából, rongyból, mindenféle hulladékanyagból készített, s amelyek félig elvontan konstruktív, félig afrikai-ősi formavilágukkal egész külön, vad-groteszk stílust vittek a lakásba.” Piroskáról és Kassákról is készült egy-egy portré ugyanazokkal a játékokkal az előtérben.
A harmincas években a Kassák család részt vett a Természetbarátok Turista Egyesületének kirándulásain, így a mellékelt fényképen Kassák Lajos, Simon Jolán, Nagy Piroska, Nagy Etel és Lengyel Lajos.
Nagy Piroska édesanyjának írt levelében egy hétvégi viharos kirándulás részletes leírását adja, amiből nem csak az aktuális fürdőruha divatot ismerhetjük meg, hanem a munkás nyaraló telepek életébe is betekintést kapunk.
Íme a levél egyik részlete, amit a Kassák Múzeum gyűjteménye őriz:
Most vasárnap voltam Göd-ön reggel 6tól egész másnapig. Egy nagyszerű strand van ottan szabad és beépített. Nagyszerűen éreztem magamat. (Ja vettem egy piros dresset és egy papúcsot – vászonból. A hozzá a dresshez egy fehér vászon övet csináltam Igazán fess voltam. Ugy-e nem is vagyok beképzelt?) 4 pengőbe került összesen, nem drága.) Szóval megvoltam elégedve. Egy nagy homók bucka is van ottan. Olyan finom volt a homok fürdőbe. Azon heverni futbalozni táncolni stb. Ezen kívül valami 5 ora monostori szigetre s onnan vissza. Olyan tüzes volt a nap, hogy szinte égetet. En olyan fekete lettem, hogy el csudálkoztak rajtam. – En nem találkoztam a Bárd lányokkal s tévedésből a természet barátok egy másik csoportjához kerültem Gödre, míg a Bárd csoport Also-Göd-ön voltak. Ezek sokan egészen nomád életet élnek. Hetekig kint vannak a strandon és kis sátrakba laknak, mint a cigányok. Reggeltől estig, mindig csak fürdő ruhába járnak s ott alszanak a sátorba. Ők valósággal olyanok, mint a szerecsenek. Köveket raknak s azon főznek. Ha esik az esső akkor vagy tűzet raknak és zenélnek stb. Képzelheti hogy milyen Isteni lehet ez az élet. Az egy mondja, hogy télen direkt erre gyűjt pénzt, hogy nyáron ugy éljen legalább egy hónapig. Nekem nagyon imponált. – Este egy nagy vihar keletkezett s kénytelen voltam a kolléga nőmmel egy sátorba aludni. Szénával volt kibélelve s gyertya éget benne. Na de még se voltunk ős emberek mert egy óra lógott a fejünk fölött. Nekem borzasztó mulatságosnak tűnt fől a helyzetetm. De bezzeg később nem – csattogot-ropogot s percekig villámlott. Mi egyerdő szélen voltunk. Képzelheti, hogy reszkedtem, mint a nyárfa levél. Vakító fényben voltunk sokszor, mert a sátrunk fehér vászon, s nyugtalankodtam. Azért is, hogy a Tatáék nyugtalalnkodni fognak. Jól megdorgáltak ott mindannyian. A reggeli 1ső vonattal haza utaztam. Minden porcikám fájt a kemény fekvéstől. Eddig volt. Vége van! Itt össze foglaltam ezt a kis kalandomat vagy ahogy vesszük. Azóta mindég arról ábrándozok."
A fotók jobb felbontásban láthatók a mai (július 1.) facebook bejegyzésünkben:
Korábbi bejegyzéseink:
A MUTTER
KASSÁK NAPI SZIESZTÁJA
HÉTHÁZ
VÉRVÖRÖS CSÜTÖRTÖK
LAKBÉRSZTRÁJKOK - CSÁNGÓ UTCA 3.
ANGYAL BANDI
SIMON JOLÁN ÉS A LÁTHATATLAN SZERKESZTŐI MUNKA
A BÉCSI Ma ÉS A MAGYARORSZÁGI HATÁRELLENŐRZÉSEK