AZ ÚT VÉGE - KASSÁK ÉS A JÓZSEFVÁROSI KIS VARSÓ

A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum oral history archívumában kollaboránsok, bűnelkövetők és nem zsidó szemtanúk visszaemlékezéseit is őrzik. Az utóbbiak szisztematikus gyűjtése a kétezres évek óta Magyarországon is megkezdődött (lásd pl. Kriza Borbála és Vajda Júlia kutatásait). Ennek köszönhetően egy más nézőpontból olyan új információk kerülnek napvilágra, melyek tovább bővíthetik a Holokauszttal kapcsolatos ismereteinket.
A szocialista időszakban hasonló gyűjtésre még nem került sor a témában, de egyes írók a visszaemlékezéseiben, vagy valóságos eseményeket, helyzeteket alapul véve fikciós szövegekben jelenítették meg a szemtanú pozícióját. Márai Sándor például a saját tapasztalatait, megfigyeléseit írta le (Napló 1943-1944), Kassák pedig mások visszaemlékezéseit építette bele egy regényébe. A Kassák által alapított baloldali alkotóközösséghez, a diákokat, művészeket és ifjúmunkásokat tömörítő Munka-körhöz tartozó egykori ismerőséből nyilas miniszterré vált Szöllősi Jenő özvegyének a visszaemlékezéséről van szó, amit Kassák Az út vége címmel jelentetett meg 1963-ban a Magvetőnél. A minden valószínűség szerint azonban már jóval korábban, 1946-ban megírt regényben a főhős, az eredetileg gyógyszerész-végzettségű Szöllősi (a regényben Makai néven), és későbbi felesége is munkásokként, az alkotómunkán keresztül kapcsolódtak be a munkásmozgalomba. Ám a regényben Makai (Szöllősi) törtető jelleme és zavaros eszméi miatt szakít ezzel a baloldali közeggel, és a nyilasokhoz csatlakozik. A valóságban Szöllősit 1946-ban a nyilas kormányban vállalt szerepéért a háborús főbűnösök perében (1946. február - márciusában) kötél általi halálra ítélték s fölakasztották. Kassákot az a folyamat érdekli, amelynek végén az egykori Munka-kör-tag prominens nyilassá válik: azaz egy politikai kalandor lélektani arcképét rajzolta meg. A Munka-körből kiváltak útja Kassákot korábban is foglalkoztatta: 1931-ben írott regényében a nemzedéki ellentétben látta a szétágazó utak gyökerét, amit annak címe – Megnőttek és elindultak – is jól kifejez. A Munka-kör egykori tagjai közül voltak, akik külföldre távoztak, voltak, akik a szociáldemokrata pártba, mások a hivatalos kommunista mozgalomba olvadtak bele. Jópáran részt vettek az ellenállásban, néhányan a munkaszolgálat vagy a nyilasterror áldozataivá váltak, ám ritka volt az olyan, mint Szöllősi, aki a nyilas pártban futott be karriert, ráadásul ilyen magas posztra jutott. Nem véletlen tehát, hogy a mozgalomalapító Kassák róla – a fekete bárányról – is regényt írt, ahogy az sem, hogy írása címének „az út végét” választotta. Ennek a második világháború után 18 évvel publikált regényének a narrátora „Makai” özvegye, aki a valóságban szintén Munka-körös volt, és férje 1946-os perének tárgyalásakor kereste fel Kassákot (hogy könnyítsen a lelkén, de talán azért is, hogy a baloldali Kassák védelmét keresse). Ez a találkozás és az ott elhangzottak adták Kassák számára a regény ötletét. A regény így fejeződik be: „Írtam 1946-ban”, melyek nem Kassák szavai, hanem a narrátoré, „Makai” özvegyéé. A regényben van egy epizód, amelyben a regénybeli „Makainé” – nyilas férje oldalán, egy gépkocsi védettségében (mindez önmagában sajátos helyzet!) – szemtanúja volt 1944 egyik legsúlyosabb zsidóellenes megtorló akciójának: „A Teleki tér felé vitt bennünket az autó, s az üres, vasárnapi téren láttuk, ahogyan sebtiben felállítják a Tigriseket, hosszú csövüket egy házra irányítják, és ordítoznak, majd kirepülnek a hatalmas gépekből a lövedékek. Azt mondták, a fellázadt zsidóság egyik fészkét lövik, s csakugyan, az emeleteken felbukkant egy-egy ember, s aztán holtan alázuhant a magasból. És láttam két teherautót, telezsúfolva zsidó gyerekekkel, nem tudtam, honnan szedték össze, és hová vihetik őket. Számomra ezek voltak az első közvetlen ízelítők a németek módszeréből.” (Az út vége [1963], 324-325.) Szemben Máraival, Kassáknál nem egodokumentumról van szó, hanem egy első kézből vett tanúságtétel irodalmi feldolgozásáról.
A szocialista Magyarországon a Holokauszt emlékezetének a nyilvános feldolgozása a hatvanas években kezdődött meg; ez az elkövetőkkel kapcsolatos emlékezetet is érintette, amint arra Kassák regénye is példa. Ugyanakkor fontos részlet, hogy az özvegy az akciót a németeknek és nem a nyilasoknak tulajdonította, amit azzal magyarázott, hogy a Horthy lemondása napján keletkezett felfordulásban a nácik teremtettek rendet. Ugyanakkor az általa megidézett epizód a valóságban az aznapi, október 15-i nyilas puccs alkalmával végrehajtott megtorló akciók egyike volt. Többek közt Randolph L. Braham történész is feleleveníti azokat a spontán zsidó ellenállási akciókat (pl. a Teleki tér 4-es szám alatti házban), amelyeket a nyilasok részben német segítséggel még aznap brutálisan levertek. Azaz a Kassák regényben leírt Teleki-téri megtorló akciót is a valóságban a nyilasok kezdeményezték, de mivel kézifegyverekkel nem boldogultak, a nácikat hívták segítségül, hogy véget vessenek az ellenállásnak. Ez volt a nyilas rémuralom kezdő pillanata. Ezt az „apró” részletet azonban Szöllősiné nem fejtette ki: vagy mert nem tudott róla (nem kérdezte meg prominens nyilas férjét erről), vagy mert elhallgatta Kassák elől, aki így – tévesen – a csak a németek szerepvállalását említő tanúságtételt használta fel a regényében.

Kassák a hatvanas évek elején még nem tudott az 1944. októberi pesti zsidó fegyveres ellenállásról, amelyet például egy három évvel később megjelent munka, az 1966-os Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen című, antifasiszta akciókat dokumentáló könyv már tartalmazott. Fontos megemlíteni, hogy Szöllősiné mellett egyetlen másik – történetesen szintén nem zsidó – szemtanú visszaemlékezései férhetők még hozzá a mai napig a Teleki téri lázadásról és megtorló akcióról: az 1929-es születésű Basa Jánosé, aki – akárcsak Szöllősiné – szintén a német páncélosok megjelenését eleveníti fel a vele készült interjúban (Oral history interview with János Bese by Borbála Kriza). A józsefvárosi ellenállás részletes bemutatása Adler Tamás 2019-es tanulmányában olvasható.

Kassák regénye tehát a Holokauszt története szempontjából kulcsfontosságú tanúvallomást dolgozott fel, mintegy bizonyítva az irodalmi alkotások jelentőségét az emlékezet formálásában.

Balázs Eszter, történész


Kassák Lajos Az út vége című regénye online is elérhető ITT.