Image
(Kép: Ma címlap, 1924)
Párizsi Magyar Intézet, 2014. június 5.
A budapesti Kassák Múzeum válogatásában olyan anyagba pillanthatunk itt be, amely az európai avantgárd történetének fontos fejezetét tárja elénk, és amely – a korszak egyik kiemelkedő alakja, Kassák Lajos tevékenységén keresztül, aki eredeti látásmódjának, kitartásának, sokoldalú tehetségének és szellemi függetlenségének köszönhetően kulcsszerepet játszott ebben a közvetítői folyamatban – segít megérteni, hogyan hatottak egymásra a különféle esztétikák és irányzatok.
A felerészt magyar, felerészt szlovák családban született, munkásszármazású Kassák Lajos, aki önerejéből képezte magát, Magyarország történetének 1910 és 1967 közötti, felettébb mozgalmas időszakában mind esztétikai és eszmetörténeti, mind társadalmi és politikai kérdésekben az első vonalban küzdött. Aktív jelenléte több mint fél évszázadon keresztül nem csupán szűkebb hazájában volt érzékelhető, személye az európai avantgárd mozgalmak képviselői közül is sokakra hatott, hiszen egy olyan emberről beszélünk, aki nem merevedett bele egyetlen ideológiai vagy művészi vonulat kizárólagosságába, nem büszkélkedett azzal, amit elért, művészi sikerein felbuzdulva nem emelte magát piedesztálra.
A ma nyíló kiállítás néhány olyan folyóirat köré csoportosul, amelyeket Kassák alapított és szerkesztett, és amelyek az avantgárd fórumaiként működtek. A tárlat középpontjában a Ma áll, különös tekintettel megjelenésének 1920 és 1925 közötti bécsi időszakára. Emellett betekintést nyerhetünk Európa folyóirat-kultúrájába és abba, hogy a korabeli periodikák milyen szerteágazó tevékenységi köröket öleltek fel. Ha két szóban szeretnénk összefoglalni, miről is van szó, azt legtalálóbban két kép, a vándor és a hálózat metaforája segítségével tehetjük meg.
A vándor maga Kassák, az avantgárd ember. Először is azért, mert Kassák a szó szoros értelmében útra kelt, a nyakába vette a világot. 1909-ben egy árva fillér nélkül, gyalog indult el Magyarországról Nyugat-Európa felé Szittya Emil – akinek később Blaise Cendrars ismeretségét köszönhette – és a szobrász Gödrös Lajos oldalán. Miután Belgiumból és Németországból kiutasították, illegálisan lépte át a francia határt. A kitartó gyaloglás egyrészt elszántságról tanúskodik, másrészt az európai történéseket illetően pótolhatatlan tudással ruházta fel Kassákot. Képletesen kitágítva a vándor metaforája Kassák szerkesztői munkájára is utal, amellyel fáradhatatlanul taposta ki maga és mások előtt az esztétikai gondolkodás új ösvényeit. Szimbolikus értelemben pedig a kép azt az embert vetíti elénk, aki gyakorta került összetűzésbe a hatalommal.
Kassák – sok más kortársához hasonlóan – elsősorban szerkesztő volt. 1880-tól kezdve a szólásszabadságot kiterjesztő törvényeknek és a nyomdászati technika jelentős fejlődésének köszönhetően Európa számottevő részén az új esztétikák felé törekvő, a modernitást képviselő fiatalok a folyóiratok hasábjain fejtették ki nézeteiket. Olyan művészek és irodalmárok kaptak így lehetőséget, akik a hivatalos sajtótermékek lapjain nemigen jutottak volna szóhoz. Saját alapítású folyóiratai megjelenésében Kassák számos minőségben közreműködött: mindenekelőtt persze költő, prózai szerző, újságíró és kritikus; csak később, fokozatosan, főleg a Ma második korszakában, kezdték grafikusként és képzőművészként számon tartani; emellett különféle csoportosulásokat, irodalmi és művészeti társaságokat irányított és tartott össze, új irányzatokat és eszméket terjesztett és igyekezett előremozdítani a társadalmat. Magyarországra az ő lapjai hozták be a modern kor szellemiségét. A cél egyértelmű volt: tenni kell – az akció mint jelszó rendre fel is tűnt a címekben és alcímekben.
A legelső folyóirat, A Tett 1915 és 1917 között 17 lapszámban biztosított Magyarországon nyilvánosságot az avantgárdnak. Az antimilitarista és anarchista hangvételű írások a művészet függetlenségét hirdették olyan expresszionista és dadaista kiadványok mintájára, mint Franz Pfemfert Berlinben megjelenő Die Aktion vagy Herwalth Walden Der Strum című lapja, a szerkesztőség pedig szoros kapcsolatot ápolt Szittya és Cendrars Der Mistral című dadaista folyóiratával.
Ezt követően jelent meg a híres „Aktivista művészeti és társadalmi folyóirat”, a Ma, amely Budapesten 35 lapszámot élt meg, majd – miután a baloldali értelmiség erősen háttérbe szorult és Kassák kiszabadult a börtönből – „nemzetközi aktivista művészeti folyóirat” megjelöléssel Bécsben született újjá.
Szintén Bécsben, 1922-ben látott napvilágot a Kassák és Németh Andor által fele-fele arányban szerkesztett 2x2 egyetlen, majd pedig ismét Budapesten, 1926 decembere és 1927 májusa között, a magyar, francia és német nyelvű „Művészeti és társadalmi beszámoló”, a Dokumentum 5 száma. Ennek folytatása volt 1928-tól 1939-ig a Munka, amely a társadalmi valóság feltárását tartotta fő feladatának, és a fiatal – elsősorban nyomdászként – dolgozó értelmiség egyfajta szellemi műhelyévé szerveződött. És még sorolhatnánk.
Az avantgárd mozgalmak legnagyobb csavargójának ezeken a folyóiratokon keresztül gyakorlatilag Európa összes fővárosát sikerült behálóznia. Annak érzékeltetésére, hogy ez miért olyan fontos, érdemes kölcsönvennünk az angol network kifejezést. A network nem csupán ismeretségi kapcsolatok és mozgalmak egyszerű leképezése, hanem irodalom és művészet, folyóirat és egyén, egy-egy adott város, művészeti esemény, szellemi meggyőződés, irodalmi beállítottság és mű között kialakuló párbeszéd és kölcsönhatás dinamikus formáját jelenti. A szó első tagja, a háló (net) a cserefolyamatok sokirányú, határokon átívelő kiterjesztettségére utal; a második tag, a work pedig arra a fáradhatatlan fizikai és szellemi befektetésre, amellyel Kassák folyamatosan új utakat keresett, hogy önmagát meghaladja.
Kassák minden folyóirata a maga sajátos módján példázza ezt a fajta hálózatépítési szándékot: a dadaista irányultságú A Tett olyan modern szerzők – Whitman, Shaw, Apollinaire, Marinetti, Kandinszkij, Verhaeren, Ludwig Rubiner –szövegeinek közlésével kívánt tért hódítani, akiket magyarra addig még nem fordítottak; sőt, egy „nemzetközi” különszámban kifejezetten azoknak az országoknak a művészeit szerepeltetette, amelyek hadban álltak az Osztrák-Magyar Monarchiával – ennek következményeképpen a lapot 1916-ban be is tiltották.
A Budapesten megjelenő – expresszionista – Ma több volt egyszerű folyóiratnál, egyfajta kulturális központként funkcionált: kiállítások, színházi előadások, felolvasások, koncertek egész sora köthető hozzá. A szerkesztőség könyvkiadással is foglalkozott, képeslapokat nyomtatott, képzőművészeti tárlatokat szervezett, akárcsak a Der Sturm körüli csoport. Ezek a képeslapok, amelyek közül több itt is megtekinthető, leginkább azt a célt szolgálták, hogy a kortárs művészek és alkotásaik hamarabb bekerüljenek a köztudatba, a hétköznapok részévé váljanak. A bécsi Ma határozottan nyitott az orosz konstruktivizmus és a geometrikus absztrakt művészet felé; oldalain számtalan reprodukciót és friss szöveget hozott le, aminek köszönhetően a nemzetközi avantgárd egyik legfontosabb fórumává vált. Kassák a bécsi Colosseum kávéházban rendezte be főhadiszállását, szerda délutánonként ott dolgozott. Rendszerint a hóna alatt különféle lapokkal, kéziratokkal, levelekkel tömött aktatáskával érkezett. A szerkesztői feladatokat nem egyedül látta el: munkáját Kállai Ernő mellett a távolból az akkoriban épp Berlinben élő Moholy-Nagy segítette tanácsaival. Ebben az időszakban ismerkedett meg a korszak olyan vezéralakjaival is, mint Herman Walden, Tristan Tzara, Kurt Schwitters, Theo van Doesburg, Hans Richter, Enrico Prampolini, El Liszickij vagy Hans Arp, és ekkor lépett szorosabb együttműködésbe számos külföldi lappal, Berlintől kezdve Párizson, Brüsszelen, Hollandián, Antwerpenen, Rómán és Prágán keresztül egészen Amerikáig. Kassák kapcsolati hálójának legfontosabb gócpontjai az antwerpeni Het Oversicht, a varsói Blok, a zágrábi Zenit és a bukaresti Contimporanul voltak. Ahogyan az az itt kiállított lapszámokból is kiderül, a vizuális megjelenésében is izgalmas változatosságot mutató Ma egyfajta multimediális meta-kiadvány, amely önmagában is műalkotásnak tekinthető: az előlapot nem egyszer a társfolyóiratok címei töltik be, amelyek egyfajta rácsszerkezetként ábrázolják a korabeli európai folyóirat-kultúrát. Érdemes még egyszer megemlíteni a lap könyvkiadói tevékenységét, elvégre a Kassák és Moholy-Nagy összeállította Új művészek könyve mellett a Ma gondozásában jelent meg Tristan Tzara Gáz-szív című színdarabjának magyar fordítása is.
Miután visszatért Budapestre, Kassák Dokumentum címmel újabb – háromnyelvű – folyóiratot alapított, amelynek szerkesztése során követte az addig bevett gyakorlatot: a második számban felsorolásszerűen – úgymond – reklámfelületet biztosított 19 külföldi lapnak; behozta a dadaizmust és a szürrealizmust; és egyfajta összművészeti programot hirdetett, amelybe a tánc, a festészet, az építészet, a mozgás- és a plakátművészet, a tipográfia és a filmművészet egyaránt beletartozott. Mert hogy Kassák számára a hálózatépítés nem csupán az Európa számos országában megjelenő folyóiratokkal való párbeszédet és kapcsolattartást jelentette; ugyanúgy vonatkozott a különféle művészeti ágak dinamikus egymásba fonódására – a körül a lap körül, amely híven tükrözte az egyéniségét. Később, a Munka megjelenésének időszakában ez a teljességre való törekvés határozott társadalmi vetületet kapott: Kassák és lapja számos fiatal értelmiségit sarkallt arra, hogy közösségi eseményeket, szavaló- és mozgáskórusokat, Bartók nyomdokain népdalköröket, túracsoportokat, festőműhelyeket, szabadtéri előadásokat szervezzenek.
Kassák folyóiratainak igényes tipográfiai kivitele, grafikai találékonysága, újfajta esztétikai megoldásai még a mai szem számára is szembeötlők. Itt az alkalom, hogy ezen a kiállításon a Kassákról, feleségéről, barátairól és munkatársairól készült fotók mellett, amelyek segítenek elevenebbé tenni, közelebb hozni számunkra ezt a hihetetlenül gazdag és szerteágazó életművet, alaposabban is felfedezhessük hát őket. Érzékeny, sérülékeny dokumentumokkal van dolgunk, amelyek identitásához, egyediségéhez anyaguk, a papír fehérségének múlandósága ugyanúgy hozzátartozik. Ezek a lapok – német, holland, belga vagy prágai testvérkiadványaik mellett – az európai avantgárd történetének igen fontos fejezetét jelentik.
Evanghelia Stead, egyetemi tanár, kutató (Université de Versailles St-Quentin-en-Yvelines)