Kelet-Európában hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van a nyelv ereje, törékenysége és sebezhetősége iránti érzékenységnek. A huszadik század második felében a kelet-európai költők és képzőművészek felfigyeltek a nyelv kommunikációs és politikai-ideológiai célú kisajátításának jelenségére. Érdeklődésük elsősorban a nyelv műviségére, anyagiságára és medializáltságára irányult olyan performatív formákkal, amelyek alkalmasak voltak a nyelv és a megszólaltathatóság kérdéseinek a vizsgálatára.

A Költészet és performansz: A kelet-európai perspektíva című, 2017-ben indult nemzetközi kiállítássorozat a tekintélyelvű rendszerekkel szembeni felforgató művészi magatartások egyik karakteres vonulatát mutatja be. Történeti perspektívából vizsgálja e műveket, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a költészet és a performansz viszonyában rejlő szubverzív erő időről időre újra jelentőséget kap a társadalmi-politikai válságokkal küzdő országokban, különösen itt, a régióban.

A kiállítás a régió országaiból mutat be egyedi, de egymáshoz is kapcsolódó műveket: fotókat, szöveges partitúrákat, interaktív objekteket, hang- és videófelvételeket, filmeket és performansz dokumentációkat. Rávilágít a volt szocialista államok szubkultúráiból származó művészek munkáinak összefüggéseire, valamint azokból a kortárs pozíciókból is felvillant néhányat, amelyek annak a lehetőségét keresik, hogyan lehet kiszabadulni az ellenőrzött nyelv és a normatív kommunikációs minták szorításából.

A sorozat más európai nagyvárosokban bemutatott korábbi kiállításaihoz képest a Kassák Múzeum koncentráltabb, kompaktabb válogatást mutat be az eredeti anyagból, amely a zürichi egyetemen 2017–2020 között lezajlott kelet-európai performansz-kutatás alapján jött létre. A budapesti kiállításon Ladik Katalin és Szenytyóby Tamás művei játszanak dominánsabb szerepet.

Ladik Katalin, a hangköltészet nemzetközileg elismert képviselője 1970-ben mutatta be első performanszát Budapesten, éles reakciókat kiváltva a korabeli kultúrpolitika és az underground képviselőiből egyaránt. Az esemény, amelynek dokumentumfotóit a művész testköltészetének és hangművészetének egyéb reprezentatív példái mellett mutatjuk be, az első női performansz történelmi pillanatát is jelöli a magyarországi művészettörténetben.

Szenytyóby Tamás 1960-as évekbeli vizuális versei a modernista versírás és képzőművészet nyelvi és vizuális konvencióinak elutasításából jöttek létre. Szenytyóby programjának párhuzamait leginkább a fentebb vázolt nemzetközi kulturális-politikai radikalizmusban lehet megtalálni. Szép sötétség – Audio-taktilista képvers vakok számára (1970) című műve több, mint ötven év után ezen a kiállításon lesz újra látható és hallható. Ladik és Szenytyóby nyelvi érzékenysége és a hagyományos nyelvi kifejezésmódokkal szembeni kritikája a hatvanas évek végén megvalósult közös happeningjükben találkozott, amelyet ez a kiállítás – költészet és akcionizmus viszonylatában – egyfajta poétikus origónak tekint.