Értelmező közösségek
Új szerzemények, 2012–2018

Megnyitó: 2018. július 6. (péntek) 18.00
A kiállítást megnyitja: Frazon Zsófia, etnográfus

A kiállítás megtekinthető: 2018. július 7. – október 14.

Múzeumunk Kassák Lajos, a magyar avantgárd sokoldalú és kiemelkedő alakjának tárgyi és szellemi hagyatékát őrzi. A gyűjtemény alapját képező képzőművészeti alkotások, kiadványok és dokumentumok 1975-ben Kassák Lajosné Kárpáti Klára jóvoltából kerültek a Petőfi Irodalmi Múzeumba, onnan pedig az 1976. november 26-án Óbudán, a Zichy-kastélyban megnyílt múzeumba.

A Kassák Múzeum több mint harmincéves működése után, 2011-ben egy koncepcióváltás jegyében gondolta újra tudományos és ismeretterjesztő tevékenységének céljait. Ennek lényege az volt, hogy a Kassáki életmű esztétikai aspektusai mellett markánsan fókuszba kerülhessen Kassák szellemi öröksége, sokirányú tevékenységének társadalmi és történeti beágyazottsága. A múzeum - Kassákhoz kapcsolódva - olyan szerzőkkel, alkotókkal is elkezdett foglalkozni, akik kritikai vagy szimpátia viszonylatba hozhatók az életművel vagy Kassák személyével. Pályatársak, riválisok, Kassák kritikusai, mai követői, szellemi örökösei itthon és külföldön. Célunk az volt, hogy a Kassáki életműnek ne csak egyfajta, kanonikus olvasata legyen, hogy Kassák ne pusztán, mint emlékmű, hanem mint a magyar művészet máig eleven alakja állhasson előttünk. Az elmúlt években e koncepció mentén alakult át a múzeum gyűjteményezési politikája is. A magyar avantgárd dokumentumainak gyűjtése mellett olyan kortárs alkotókat is bemutatunk, akik nem a szigorúan vett esztétikai határokon belül képzelik el az avantgárd művészet örökségének továbbvitelét. Az elmúlt évtizedekben az avantgárd dokumentumai történelmi okokból szisztematikusan és programszerűen főként magángyűjteményekben őrződtek meg, így a Kassák Lajos köreihez tartozó személyek és az avantgárd mozgalmakhoz kapcsolódó magángyűjtemények kutatását is feladatunknak tartjuk.

Mostani kiállításunkon először mutatjuk be a 2011-től szerzeményezett műveket, dokumentumokat, és mellettük elsősorban a kassáki életmű különböző értelmezőit állítottuk a középpontba. Az „értelmező közösségek” fogalma az irodalomelméletből kölcsönzött kifejezés, mely azon a feltevésen alapul, hogy az irodalmi művek jelentése nem pusztán a műben, a szövegben keresendő, hanem a befogadó is alakítói szerepet játszhat az értelmezésben. Ez az elmélet alkalmazható a múzeumi tárgyak és gyűjtemények esetében is: egy tárgy jelentését nem csak a története, gyűjteményi pozíciója, szakmai és művészeti kontextusa határozza meg, hanem az értelmező szempontjai is befolyásolhatják, ami – jelen esetben is – beépíthető a Kassákról alkotott tudományos képbe.