Hét új város emelkedett ki a Kassák Múzeum kánikulában is felszabadítóan hűvős foglalkoztató-terméből.
A Pöfögő rikkancsok, csilingelő újságosbódék című bejegyzésünkben már leírtuk, hogy milyen forgatókönyvet követünk az “Építsünk fel egy várost” foglalkozásnál és milyen témák merülnek fel az alkotómunka során. A legutóbbi alkalommal ismét egy fantasztikus csoport érkezett hozzánk; amíg kint a kánikula dübörgött, addig bent a városhangoktól, papírzörgéstől, beszélgetésből kialakuló alkotókórus zengett.
A városkórus ismét meggörbítette körülöttünk a tér/időt; az élő és élettelen városlakók hangjaival alaposan megfestettük a kiállítótér falait.
A hangorkánt követően kicsit befelé fordultunk és belső tekintetünkkel jártuk be az otthon és az iskola közötti jól ismert útvonalat. Kutattuk azokat a vizuális jeleket, amelyekkel a napi séta során rendszeresen találkozunk. Beszélgettünk arról, hogy milyen reklámok jönnek velünk szembe az utcán, milyen szöveges elemeket tartalmaznak és arról, hogy vajon a reklámtervezők milyen eszközöket használtak, hogy a reklámok biztosan megragadjanak emlékezetünkben.
A belső séta után visszazökkentünk a múzeum terébe. A tárlatban barangolva azt kutattuk, hogy Kassák reklámgrafikái vajon milyen vizuális eszközöket használnak, és milyen hasonlóságokat tudunk felfedezni a mai reklámok és Kassák munkái között.
Mint mindig, a makettépítés most is nagyon izgalmas volt. Kassák Lajos és Kaszás Tamás munkáiból inspirálódva egy dinamikus és komplex épület-szervezetet állítottak össze a gyerekek.
Nagyon várunk vissza Titeket!
