Az elmúlt hetek nálunk, a SzöSz-Műhelyben a nyomdatechnikáról, a gépekről, a lapszerkesztésről és a képekről szóltak. (Erről tanúskodnak a pécsi foglalkozásainkról készült bejegyzéseink.) Ezért most, amikor egyre hidegebb az idő, és többet maradunk otthon, arra gondoltunk, hogy hasznos lehet számotokra egy nyomdakészlet. Megmutatjuk, miként lehet ezt házilag létrehozni! A nyomdakészlettel megalkothatjátok saját képverseteket, de más, izgalmas játékok eszközeként is jól jöhet a téli délutánokon. Inspirációul a bejegyzésben olvashattok röviden az avantgárd képversekről is. Vigyázat: ez piszkos meló!
Saját nyomdakészletet nagyon egyszerű létrehozni. Kevés eszköz, alapanyag kell hozzá, no meg egy pici türelem.
Amire szükséged lesz a nyomdához:
1.) fa vagy műanyag építőkocka
2.) dekorgumi
3.) körömvágó olló
4.) tintapad
Dekorgumit nagyon sok helyen tudtok vásárolni. Ha a közeletekben lévő papír-írószer boltban esetleg nem találtok, akkor érdemes ellátogatni valamelyik hobbi-művész boltba, ahol biztosan rá fogtok akadni. A dekorgumi színe teljesen mindegy, hiszen a végső árnyalatot a nyomdátokban a tinta színe fogja adni. A boltban általában piros és kék színben találhattok tintapadot.
1.) A dekorgumira rajzoljátok rá a mintákat, amiket szeretnétek a papírra varázsolni. Tervezhettek teljesen szabályos, geometrikus formákat, de akár nonfiguratív ábrákkal, nyomtatott betűkkel is próbálkozhattok. A rajzolt mintákat körömvágó ollóval vágjátok ki a dekorgumiból! Inspirációul mutatunk néhány nyomdát, amit mi készítettünk.
2.) Keressetek otthon régi építőkockákat, amelyeket egyébként már nem használnátok. A kivágott formákat ragasszátok rá a kocka négy oldalára. Figyeljetek arra, hogy a kockának maradjon két, szemközti oldala, amelyekre nem kerül semmi.
3.) Ragasztóval erősítsétek rá a kocka oldalaira a kivágott formákat és íme, kész a nyomdátok. Figyelem! Amikor nyomatot csináltok, a minta tükörképe kerül a papírra.
Adunk nektek néhány tippet, hogy mivel érdemes kísérletezni a nyomdázás során.
Készítsetek képverseket! Mi is az a képvers? A képvers olyan alkotás, amely az irodalom és a látvány eszközeivel egyaránt él: nem vers, a szó hagyományos értelmében, hiszen képként jelenik meg, de nem is kép, mert betűkből, azaz szövegből épül fel. Egyszerre több is, kevesebb is mindkettőnél. Tehát amikor képverset „olvasunk” mind a két szempont egyszerre hat ránk.
Apollinaire: A megsebzett galamb és a szökőkút (1918) (Radnóti Miklós fordítása)
Nagy László: Árvácska sírverse
Az avantgárd szerzők szívesen kísérleteztek a képversekkel, így természetesen Kassák Lajos is. Kassák, aki költő és képzőművész is volt, szívesen használta a képverset kifejezési formaként. Két lapot is szerkesztett, először A Tett (1915−16), majd a Ma (1916−25) című folyóiratot. A képzőművészetben a geometrikus formák, a képek szerkezeti elvei érdekelték (Képarchitektúra V. című képét, illetve a folyóirat egy számának címoldalát. Az itt bemutatott képversei 1920−21-ben készültek.
Kassák Lajos-Képarchitektúra V.
MA címlap
Nézzétek meg a 17. számú képverset! Miről szólhat vajon? Mit ad a szöveghez a kép? Egyszerű illusztrációról van szó, vagy valami másról? Milyennek találjátok? Unalmasnak? Meghökkentőnek? Ha egyiknek sem, keressetek rá kifejező jelzőt!
Kassák Lajos 17. számú képvers
Látjátok, hogy Kassák képversében sok szöveg szerepel. Próbálkozhattok olyan képverssel is, amelyben kevesebb formát, betűt használtok. Ha gondoljátok, meg is tervezhetitek előre, vagy pedig hagyjátok, hogy a véletlen és a kezetek vezessen: lássuk, mi sül ki belőle!
Adjunk helyet a véletlennek!
Próbáljátok ki, mi történik, ha az építőkockákat dobókockaként használjátok: amilyen mintát dobtok, nyomjátok rá a pappírra! Ezt követően dobjatok újra, és a következő mintát helyezzétek, nyomdázzátok a következő mellé/alá/fölé − ahogy nektek tetszik. Összeáll belőle valamilyen történet? Próbáljátok meg elmesélni!
Ha gondoljátok, a nyomdával akár lemosható tetoválást is készíthettek 😊
Ugyanakkor most, advent idején akár kreatív karácsonyi csomagolópapír is születhet ezzel a technikával.
Jó alkotást, jó játékot!