A Kassák Múzeum tereiben elhelyezett könnyen érthető piktogram-rendszerről már esett szó előző bejegyzésünkben. Most nézzük meg, hogyan hasznosíthatjuk a tájékozódást segítő ikonokat a múzeumpedagógiai gyakorlatban, és hogyan illeszthetjük be ezeket az autizmus specifikus pedagógiai módszertanába.
Dióhéjban: mi az autizmus?
Az autizmus spektrum zavar az idegrendszeri fejlődésnek egy sajátos útja, melynek következtében a viselkedésben három területen tapasztalhatóak eltérések: a kommunikációs és szociális készségekben (bár ezeket egy kategória alá tartozónak is vehetjük) és a rugalmas viselkedésszervezésben. Mindezek mellett jelen lehetnek az érzékszervekre ható (szenzoros) ingerekkel kapcsolatos szokatlan reakciók (túl- vagy alulérzékenység), illetve a szenzoros ingerekkel kapcsolatos élménykereső viselkedés is.Az autizmus sajátosságaiból adódóan fontos a környezet és a társas vagy tanítási helyzetek átláthatóságának megteremtése, a bejósolhatóság, kiszámíthatóság biztosítása a tevékenységekben és társas-kommunikációs szituációkban.
Az érintetteknek egy új élethelyzetben az átlagnál jóval több kihívással kell megküzdeni, nem egyértelmű, hogy mit, hol, hogyan és mikor kell tenniük. Érkezéskor egyből akasszam-e fel a kabátomat (de nem tudom hova), vagy előbb jegyet kell váltanom, egyáltalán merre vannak a múzeumban kiállított képek, hol találom a mosdót, melyik ajtón lehet és melyiken nem szabad bemennem? A felmerülő kérdések megválaszolását, az új információk befogadását és értelmezését (tudom, ha látom) a különböző vizuális eszközök nagyban segíthetik.
Ilyen képi segédeszköz lehet például az egymás után következő tevékenységeket jelző napirend, az egyes cselekvések lépéseit bemutató folyamatábra, a viselkedési szabály kártyák vagy az idő jelzésére szolgáló és a kommunikációt támogató eszközök.
A tájékozódásban segítséget nyújtó piktogramokat a gyerekcsoportokkal először a múzeumpedagógiai alkotótérben közösen értelmezzük, rendszerezzük jelentésük szerint (tiltó és engedélyező ábrák), majd a múzeumban mozogva megkeressük és a foglalkozás során végig használjuk is ezeket. Az egymást követő tevékenységek felsorakoztatásával, az azokat jelölő képecskék időrendbe állításával előre jelezni tudjuk, hogy mi történik majd a múzeumi látogatásunk során, mikor mi a soron következő lépés. Az így összeállított képes időszalag segíti a tanulókat figyelmük fókuszálásában és csökkenti az ismeretlen helyzetektől való szorongást. Mindez támogatja az együttműködést, az új információk befogadását is.
Ez az eszköz nem csak a spektrumon lévőknek lehet hasznos, hanem bárkinek, aki valamilyen okból megértési nehézséggel él, vagy épp átmenetileg problémát jelent az új információk befogadása, értelmezése. (Ez a vizuális rendszer akkor is segítségünkre lehet például, ha egy távoli, idegen kultúrából hozzánk látogatót szeretnénk elvinni a múzeumba, de nem beszélünk közös nyelvet és a szokásaink is nagyon különbözőek.)
Megmutatjuk, hogyan készítettük el saját napirendünket, a múzeumlátogatás menetének időszalagját a piktogram-rendszer egyes képeinek segítségével és hogyan használjuk ezeket csoportos foglalkozáson.
Hogyan készülünk elő?
A napirend elkészítéséhez szükségünk lesz a letöltött és kinyomtatott piktogramokra, 2 db A/4-es méretű színes vagy fehér fénymásolópapírra, ollóra, stiftes ragasztóra és lamináló fóliára, lamináló gépre. A hosszútávú megoldás érdekében jó, ha beszerzünk öntapadós puha és érdes tépőzárat is, de ez helyettesíthető akár táblagyurmával vagy kétoldalú ragasztószalaggal is.
Mindig hasznos, ha az elkészült időszalagunk segítségével át is beszéljük a múzeumi látogatásunk menetrendjét napirendünk felhasználójával!
Jónás Anna gyógypedagógus, a Kassák Múzeum múzeumpadagógusa
Forrás:
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve az autizmusról/autizmus spektrum zavarokról