Két hangra írt városi sétánkat, azaz Petőfi és Kassák duettjét ajánljuk a figyelmetekbe. Egymással összecsengő vagy éppen feleselő szövegtöredékek, versek, levelek, naplóbejegyzések rajzolják ki és vetítik egymásra a reformkori és a huszadik század eleji Buda és Pest térképét. Tartsatok velünk! A PIM, a Kassák Múzeum és a SzöSz-Műhely közös szervezésében
Városi barangolásunk során Budapest olykor elrongyolt, olykor tisztábban fénylő költői szőttesébe bújunk bele. Petőfi Sándor és Kassák Lajos viszonya Budapesthez ellentmondásos: időnként mint a siker és dicsőség, máskor mint a kudarc és a mérgező, kilátástalan nyomor helyszíneként jelenik meg költészetükben. Budapest teste magában hordja az egész világot: forradalmakat és szerelmeket, hitet és reménytelenséget, a múltba süllyedőt és a felderengő jövőt, a barátokat, alkotótársakat és a folyamatosan formálódó, sosem nyugvó, alkotó Ént. „Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!”
Az egykori pesti városmagtól Kassák korának külvárosa felé tartó sétánk közben társul fogadjuk Petőfi és Kassák szövegeit, melyek segítségével nem csak a két költő jól (és kevésbé jól) ismert művei kerülnek új megvilágításba, hanem olyan izgalmas témák keresztutcáiba is betérünk, melyek érintik a korabeli szociális kérdéseket, az európai világvárosok kialakulásának építészeti és társadalmi vonatkozásait, a vidék és város kapcsolatát és az élet legkülönböző határait, mely utóbbiakat áthágni Petőfi és Kassák számára is egyet jelentett a szabadsággal.
A séta hossza: 90 perc
Ajánlott korosztály: 10. – 12. osztályos diákok
Jelentkezés: A csoport létszámával, illetve korával, no meg a legoptimálisabb kezdési időponttal várjuk jelentkezését a muzeumped@pim.hu email címre. Mi maximum 2 napon belül válaszolunk és felvesszük Önnel a kapcsolatot.
A séta ingyenes.
“Egy óriáskigyó bámészkodásom,
Végighuzódik a népsokaságon.”
(Petőfi Sándor: Pest)
„Alszik a város, égő kandeláberek állják körül. Hatalmas test, tornyok és kémények nyúlnak fel belőle s a mállott falak, amint összehajolnak a holdfényben, Leviatán pikkelyeihez hasonlók. Ez a kő- és vasszörnyeteg tart fogva minket, kiszívja vérünket és maga alá temeti csontjainkat. Ó, te gyámoltalan barátom! Nyisd ki a szemed és láthatod, mi történik a vonalak, tömbök, súlyok és árnyékok mögött.”
(Kassák Lajos: Elrongyolt szőttes)