A Kassák Múzeum és a SzöSz Műhely új programsorozatával a fővárost hátrahagyva az ország különböző pontjain hátrányos helyzetű diákokkal, helyi művészekkel és civil egyesületekkel közösen folytatja és gazdagítja a múzeum terében már évek óta sikerrel működő művészetpedagógiai programjait, és arra törekszik, hogy az új partnerekkel megalapozza a városhatárokon átívelő jövőbeli szakmai együttműködést. A Vidéki Dada Szerkesztőség foglalkozásairól rendszeresen blogbejegyzésekben számolunk be nektek.
Az első állomás Pécs, ahol a város egyik peremkerületében esélyteremtő gyermekbirodalmat felépítő Élmény Tár Tanoda diákjaival és munkatársaival találkozunk, négy alkalommal. A diákokkal Kassák Lajos életművét vizsgáljuk, bemutatjuk annak fő elemeit, megismerkedünk a különböző társadalmi és művészeti mozgalmak ˗ futurizmus, dadaizmus, és a konstruktivizmus ˗ szellemiségével, formanyelvével. A beszélgetés mellett élményt kínálunk, hiszen közben alkotótevékenységre is inspiráljuk a gyerekeket. A foglalkozásokon egyebek között megtudhatják, mi is az a kalapvers, hogyan készül a montázs, megismerhetik a konstruktivista képalkotási eszközöket, a tárgyfotózás és kiadványszerkesztés technikai alapjait, velük együtt tisztázzuk a színelméleti alapfogalmakat és a színválasztási technikákat.
Romuald Hazoumé: Cím nélkül, 1999
A foglalkozások egymásra épülnek; az utolsó közös alkotói napon a pécsi DRUKKER Közösségi Nyomdaműhellyel rizográf-workshopot tartunk. A diákok megismerkednek a rizográf technikájával, alapvető elveivel, a foglalkozásokon készült munkákból kiadvány születik, ami online formában a nagyközönség számára is elérhető lesz.
Az első pécsi találkozáson a Vad Modernek Öndivatbemutatója című foglalkozást igazítottuk a helyi körülményekhez. Kiindulópontunk az volt, hogy a művészetről beszélgetve sokszor támad az az érzésünk, mintha a “hétköznapi” és a “művészi” világ egymástól elkülönülten létezne, mi pedig két világ polgáraként csatangolunk hol itt, hol ott. Ugyanakkor gyakori élmény az is, hogy a két világ közötti határ elmosódik vagy éppen megszűnik, a művészet tárgya pedig megtalálja helyét és jelentőségét a mindennapi életünkben.
Many Ray:Fekete és Fehér,1926
Ezen a foglalkozáson többek között ezt a jelenséget dolgoztuk fel a gyerekekkel. Sok szó esett arról, hogy a századforduló új művészeti irányzatai szakítani akartak az európai művészet hagyományaival. Ezért vonzotta őket minden, ami egzotikus, amit a többség barbárnak és kezdetlegesnek látott. A korszak művészei épp olyan szépnek tartottak egy afrikai maszkot, mint a Mona Lisát. A törzsi művészet aztán nemcsak a néprajzi gyűjteményekben, hanem a művészeti galériákban is megjelent.
A jól sikerült, hangulatos pécsi nyitányon kalandoztunk a törzsi és az avantgárd művészet világában, választ kerestünk arra, mit tanultak az afrikai művészetből a kubista festők. Megvizsgáltuk, lehet-e használati tárgyakból jelmezt készíteni, és megvitattuk, miként néz ki a pápua fejdísz, ha műanyagból készül. Igyekeztünk pontosan megfogalmazni, vajon mit jelent számunkra a maszk? Mit jelent „maszkot hordani” a hétköznapokban? Hogyan tudunk magunkra „másikként”, egy idegen szemével tekinteni?
Már nagyon várjuk a következő alkalmat! Egy hét múlva találkozunk!
.
