A Vad modernek öndivatbemutatója című foglalkozásunkon legutóbb az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 5.-es osztályával dolgoztunk együtt. Mit jelentett az idegenség, a távolság Kassák Lajos és az avantgárd művészek számára? És mit jelent számunkra most, amikor a virus miatt különös hangsúlyt kap a távolság fogalma? Hol találkozik a törzsi tánc és a divat? Vagy komolyabban: hogyan vált a modernitás önmegújító stratégiájává a kulturális másság vizuális reprezentációja? Ezeket a kérdéseket dolgoztuk fel egy öndivatbemutatón.
A “Vad modernek öndivatbemutatója” az elmúlt év egyik legnépszerűbb foglalkozásai közé tartozik; csupa olyan kérdést feszeget, ami a hétköznapi élet és a művészi élmény határait, a “mindennapiság” és a “különösség” látszólag ellentétes, de valójában összetartozó fogalmát vizsgálja. Ez általában mindannyiunk számára evidensnek tűnik, de ritkán van módunk mindezt megtapasztalni, a tudatos reflexió villanófényében, illetve az érzékeken keresztül megismerni.
Talán pont ez adja a foglalkozások izgalmát; az érzéki tapasztalás és tudatos megismerés termékeny játéka, amint feltárjuk a művészettörténeti összefüggéseket és ráirányítjuk a figyelmet a művészet saját életünkben betöltött inspiráló szerepére.
Foglalkozásvezetőként minden alkalommal megdöbbenünk, hogy az általunk már jól ismert képek gyakran friss és újszerű gondolatokra késztetik a gyerekeket, akikkel élénk párbeszéd alakul ki. A diákok olyan részleteket, finomságokat vesznek észre, amik fölött mi, jól patkolt múzeumpedagógusok hajlamosak vagyunk átsiklani. A foglalkozások tétje számunkra az, hogy mennyire tudunk szakítani saját beidegződéseinkkel és tudunk nyitottak maradni, elfogadni a más véleményt, megközelítést, akár tőlünk idegen szemléletet.
A századforduló új művészeti irányzatai szakítani akartak az európai művészet hagyományaival, épp ezért vonzotta őket minden, ami egzotikus, amit a többség barbárnak és kezdetlegesnek látott. Ezek a művészek épp olyan szépnek tartottak egy afrikai maszkot, mint a Mona Lisát. Így a törzsi művészet már nemcsak néprajzi gyűjteményekben, hanem művészeti galériákban is megjelent.
A foglalkozáson kalandoztunk a törzsi és az avantgárd művészet világában, megnéztük például, hogy mit tanultak az afrikai művészetből a kubista festők, hogyan lehet használati tárgyakból jelmezt készíteni, és hogy néz ki a pápua fejdísz, ha műanyagból készül.
Elkészítettük saját maszk-variációinkat, amelyeket a foglalkozás végén magunkra öltve közösségi videózással örökítettünk meg.