Legutóbbi alkalommal a Budai Nagy Antal Gimnázium végzőseivel pályaválasztási dilemmáinkról beszélgettünk; Kassák Lajos pályája és a korabeli avantgárd művészetben megjelenő társadalmi kérdésfelvetések mentén új nézőpontokat kerestünk a diákokkal személyes jövőképükkel, elképzeléseikkel
kapcsolatban.
Legkésőbb a gimnázium 11-12. osztályában (de valójában már az általános iskolai években) központi kérdés a pályaválasztás, a jövőkép és az ezekkel kapcsolatos fantáziák, szorongások, motivációk: hol kéne dolgoznom, mihez van kedvem/ tehetségem és miből fogok megélni? A hozzánk érkező fiatal felnőttekkel saját dilemmáink felől vettük szemügyre Kassák életútját, aki
lakatosinasból vált a magyar művészet egyik legmeghatározóbb alakjává, és még elismert művészként is hadilábon állt a helyesírással, nem beszélt idegen nyelveket, mégis bátran próbálta ki magát autodidaktaként újabb és újabb területeken.
A foglalkozáson izgalmas, aktív beszélgetés alakult ki arról, hogy mi magunk hogyan tudjuk aktívan formálni lehetőségeink kereteit a mai globalizált világban akkor, amikor egyre kevésbé támaszkodhatunk az öröklött szakmai mintákra.
Kassák életútjának példáján keresztül beszélgettünk a jelenkori munkaerőpiaci kihívások és az iskolarendszer kapcsolatáról, a folyamatos önképzés szükségességéről, az autodidakta módon elsajátított tudás lehetőségeiről.
Kassák életútjának csavargó szakaszának apropóján az alternatív oktatás fogalmát jártuk körül: Kassák saját bevallása szerint csavargása során “építette magát” és későbbi pályája során is megőrizte szellemi függetlenségét: a kulturális hagyományból felhasználta, amire szüksége volt, de sose vetette alá magát teljesen egy eszmerendszernek.
A XXI. században -ahogyan Kassák idejében is- a jövőkép formálódásában nagy szerepe van a gépeknek; a XX. század elején a dinamizmus és sebesség kultuszát hirdető, világképében a jövőt központba állító futurista, majd a gép és műalkotás egységét hirdető konstruktivista művészeket is rendkívül foglalkoztatta, hogy artikulálni tudják a művészet, a művészek és általában az ember helyét az ipari társadalomban. Emellett a gépek által végzett munka és az emberi munkavégzés viszonyát vizsgáló, azt kritika alá vevő elképzelések és alternatívák felmutatása, sürgetése állandó témája a szocialista beállítottságú alkotóknak és gondolkodóknak. A diákokkal sokat beszélgettünk arról, hogy számunkra a XXI. században a robotizáció hasonló kérdéseket vethet fel, mint a századelőn a rendkivül nagyszabású technikai átalakulás; vajon hogyan tudunk felkészülni arra, hogy ma még létező munkahelyek/szakmák a jövőben már nem fognak létezni, illetve már nem igényelnek emberi közreműködést?
Izgalmas, aktív, gondolatébresztő közös munka volt; várunk Titeket vissza szeretettel.