A “Múzeum reggelire” foglalkozásunk legutóbbi alkalmával az Óbudai Waldorf alsós osztályával dolgoztunk együtt: Hogyan befolyásolja a viselkedésünket a múzeumi tér, és hogyan befolyásolja a befogadói élményünket a saját viselkedésünk? Kinek szól a kiállítás? Mi minden van a múzeumban, ami nem is látható a látogatóknak? Mit csinál a kiállítás velünk, és mit csinálhatunk mi a kiállításban? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe egy piknik keretében.
A “Múzeum reggelire” foglalkozásunk célja, hogy a gyerekkel együtt játékos gyakorlatokon keresztül megvizsgáljuk; szemben a hagyományosan szakrális és hierarchikus tudásstruktúrákra épülő múzeum-koncepciókkal milyen lehetőségeket nyújthat ma a múzeum a párbeszédre és részvételen alapuló tanulásra. Magyarán iszonyú szórakoztató módon zökkentjük magunkat a szokásos fegyelmezett, sétafikáló, fárasztó múzeumlátogatási szokásainkból.
A foglalkozás során a legfontosabb hangsúly arra került, hogy megtaláljuk saját helyünket a kiállításban; kakaó és keksz mellett beszélgettünk a múzeumokhoz köthető korábbi tapasztalataikról, elvárásaikról; beszélgettünk jó és rossz tapasztalatokról, saját történeteket osztottunk meg egymással.
Miután a tea/kakaó és keksz is elfogyott Francis Alÿs Nightwatch című videóját videójávl inspirálódtunk. Mi is a videó helyszíne? A videón ki is néz pontosan kicsodát? Kit jelképezhet a róka?
Alÿs munkája kapcsán beszélgettünk arról, hogy szemben azzal, ahogy a múzeumot az örökkévaló, mozdulatlan, poros emlékek helyszíneként képzeljük el (vagy akár így is tapasztaljuk), a múzeumok idővel változhatnak is, pl. átköltöztethetik őket egy új épületbe, de magát azt a stratégiát is megváltoztathatják,ahogyan a láogatóikkal kapcsolatot teremtenek. Sok helyen kortárs művészeket hívnak meg, hogy izgalmas helyzeteket termtsenek, új nézőpontból mutassák be a gyűjteményt, vagy épp olyan munkáknak adnak helyet, amik teljesen eltérnek az átlagos várakozásainktól, így a múzeumot a kísérletezés helyévé teszik.
Ezzel egyszerre szembe is mennek azzal az elvárással, hogy a látogató olyan, mint egy jó magaviseletű, szorgalmas tanuló, és a dolga csupán annyi; “Nézzen”.
Ezt követően a dada, a futurizmus és más avantgárd irányzatok szellemiségétől inspirálódva, valamint korábbi kiállítások megmaradt installációs elemeit, reprodukcióit, személyes tárgyakat és saját testünket használva eszközül, “meghekkeltük, újragondoljuk, kommentáljtk a Kassák Múzeum terében berendezett kiállítást, amibe aztán saját magunkat is “beleépítettük”; a múzeum tárgyait átértelmeztük, majd a gyerekek a “meghekkelt”, új értelmet nyert térben maguk tartottak tárlatvezetést.
Nagyon köszönjük, hogy eljöttetek!