Gyűjteményi blogsorozatunkban virtuális kirándulásra invitáljuk olvasóinkat. Valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit.
A levelekben főként Kassák és Gödrös költői szárnypróbálgatásainak háttérmunkájával kapcsolatos részleteket találunk. Ahogy a levelekből kitűnik, Simon Jolán aktívan közreműködött verseik elhelyezésében a budapesti napilapoknál.
Simon Jolán többször is említette 1909 augusztusában Kassáknak írt leveleiben, hogy Az utolsó út előtt című verse nagyon tetszett neki, és barátnőjének, Nepp Rózsinak is. A vers végül akkor nem került folyóirathoz – talán Kassák kérésére, aki októberben arra kérte barátját, Kiss Károlyt, hogy mondja meg Jolánnak, „a haza küldött verseket ne vigye be a lapokhoz”. Stílusa és témája alapján a vers feltehetően azonosítható Kassák Utolsó út címmel A Hét 1914. január 18-i számában megjelent versével. Ez Kassák egyetlen verse, ami Kiss József folyóiratában jelent meg. Feltehetően a honorárium reményében adta le az addigra már az avantgárd szabadversekkel kísérletező, és a Nyugatban is publikáló Kassák ezt a korai munkáját a lapba, minden bizonnyal változtatások nélkül. A költemény első versszakai így hangzanak:
„Öt óra van. Kint bús furulya zendül.
A domb tövén, hol gyöngyös dér harap,
Egy ember jő a földeken keresztül,
Üres iszákján vérzik már a nap.
Zúgnak a csöndben a nagytitkú erdők.
A barna tarlón durva szél vihánczolt.
Most érczből szállnak a szelíd köszöntők
És régi búval ríkatják a vándort.
Rossz, sánta lába síkos útra jár ma,
Nem ég eléje szíves mécsvilág.
Meleg kunyhóknak csattan most a zárja
S most nyílik tán a legszebb csók-virág.”
A teljes verset, Kassák további korai költeményeivel - amelyeket a csavargása alatt írt, vagy az ott szerzett élményei inspiráltak,- az Úton 1909: Kassák, Szittya, hosszú versek, rövid forradalmak című kötetünkben gyűjtöttük össze.
Kassák igyekezett mindent megtenni annak érdekében is, hogy csavargásának finanszírozásához pénzhez jusson barátaitól. Egyik, Brüsszelből írt levelében a nyár végén a koldulási technikáit ecsetelte Jolánnak: „Hogy ezideig miből tartottam fenn magam, és mi a további szándékom? Erre ugyan nagyon egyszerű a felelet: minden elébem kerülő jobbképű embert iparkodom álásához mérten megpumpolni. Gondolhatod már ötödik hónapja, hogy eljöttem hazulról és még mindezideig egy szalma szálat se tettem félre az útból amiért fizetés járt volna. Így tehát abból vagyok kénytelen élni vagy inkább tengődni, amit a dolgozó emberektől lehet kibeszélni. Több festő, szobrász és író ismerősöm van és ezek képezik a fizető osztály vastagabb rétegét.”
Az ősz folyamán, Párizsban azonban Kassák még jobban megszorult anyagilag, és budapesti barátait, Simon Jolánt és Kiss Károlyt egyaránt arra próbálta kérni, hogy küldjenek néhány olyan magyar könyvet – többek között a szárnypróbálgató költő Kiss saját verseskötetét –, hogy azokat pénzzé tehesse. Simon Jolán nem küldött Kassáknak könyveket, aki sértődött levelet írt neki december 11-én, hazaindulása előtt: „Tudod ami a könyvek küldését illeti. Tényleg igazad van nem érdemes 7 kor[onát] kidobni annak a kinek van csupán azért hogy egy nincstelen 30–40 frankot csináljon belőle, fő az hogy az ember a zsebivel gondolkozzon. Mellékesen megjegyezve most ülök föl a hazafelé iparkodó vonatra, 9 óra este van kedden szerdán otthon is leszek már.”
Szeredi Merse Pál
További részletek Kassák csavargásáról a Kassák Múzeum új online, nyílt hozzáférésű kiadványában ismerhetők meg. A kötetben összegyűjtöttük Kassák összes 1909-es levelét, és korai költeményeit is.