Gyűjteményi blogsorozatunkban virtuális kirándulásra invitáljuk olvasóinkat. Valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit.
Az 1950-es években megírt, Az izmusok története című kötetében így emlékezett vissza erre az időszakra: „1909-ben mint fiatal vasmunkást a munkaadók által bevezetett feketelistázás hosszabb időre munkanélküliségre kényszerített. Ekkor már verseket firkáltam, nagyon kedvemre volt ez a tevékenység; nem is annyira az újabb munkavállalás lehetősége, mint inkább a rímek gyártása érdekelt. [...] A Holnapos költők megjelenése elemi hatást váltott ki belőlem. Tele voltam izgalommal, nagyot akarással, és mindenáron Párizst szerettem volna látni. Egy április végi este, minden különösebb előzmény, meggondolás nélkül, Gödrös nevű barátommal elhatároztuk, hogy másnap nekivágunk a világnak. Így történt. Pénz és idegen nyelvek tudása nélkül elindultunk, Pozsonyig hajón, onnan gyalog, egészen Párizsig. Mentünk, mentünk, jóformán éjjel-nappal, mint a kutyák, minden elénk került dolgot megszagoltunk, s mint a koldusok, mindenhová befurakodtunk. Roppant kíváncsiak voltunk a világra, s azt is szerettük volna megismerni, ami a valóságban nem létezik. Párizsba indultunk, de nem rohantunk, becsavarogtuk közben fél Európát.” Az út során szerzett élményei, ismeretei, kapcsolatai később óriási hatással voltak pályájának alakulására, melyeket az 1920-as években két, egymástól stílusában eltérő irodalmi alkotásban örökített meg: A ló meghal a madarak kirepülnek című hosszúversében és az Egy ember élete című önéletrajzi regényének Csavargások című fejezetében.
Legalább ennyire fontos az is, hogy Kassák a csavargása idején vált költővé. Első versei már indulását megelőzően megjelentek újpesti munkáslapokban, azonban a csavargás idején írt költeményeit már országos napilapok irodalmi mellékleteiben, majd pedig irodalmi lapokban is közölték. Ezek a költemények még a fiatal író útkeresésének példái, és nyomát sem láthatjuk rajtuk a későbbi avantgárd művész jellegzetes szabadverses megoldásainak. A Kassák Múzeum új kiadványa Kassák Lajos munkásságának ezt a meghatározó, korai eseményét állítja középpontba, és elemzi új szempontok és források bevonásával. Az Úton 1909: Kassák, Szittya, hosszú versek, rövid forradalmak című kötet több éves munka eredményeként jelent meg online, nyílt hozzáférésű formátumban. A könyv magyar és angol kiadása egyaránt szabadon elérhető.
A kötet második részét az Egy ember élete című önéletrajzi regénynek szenteltük. Mivel regényét Kassák nem mint művészeti alkotást, hanem mint egy korszakot és egy
eseménysort rögzítő „dokumentumot” tartotta számon, kézenfekvőnek tűnt a Csavargásokat Kassák 1909-es nyugat-európai útjához kapcsolódó más típusú forrásokkal és
elemzésekkel közelebb hozni az olvasóhoz. A kötetben a teljesség igényével közöljük Kassák korai verseit, a múzeum gyűjteményében őrzött levelezését ebből a korszakból, valamint visszaemlékezéseket, fotográfiákat, értelmező jegyzeteket. A következő bejegyzésekben ezekből a forrásokból válogatva tekintjük végig Kassák útját Budapesttől Párizsig, 1909-ben.
Szeredi Merse Pál