Gyűjteményi blogsorozatunkban virtuális kirándulásra invitáljuk olvasóinkat. Valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit.
Kassák már huszonévesen kedvelte és a szociális élet fontos színtereinek tartotta a burjánzó budapesti kávéházi kultúrát. Úgy vélte, a kávéház a modern élet kaotikus viszonyaihoz jól passzoló miliő, amely a bezárkózó családi élet alternatívájaként olyanoknak, mint neki, aki fiatalon egy szoba-konyhás lakásban kényszerült élni többedmagával, létfontosságú volt mind a társadalmi élet, mind az alkotás szempontjából.1 1916-ban, a korabeli kávéház-ellenes retorikát ironikusan idézve, büszkén vallotta is: „valósággal éltető eleme a bűzhödt, modern aréna”. Kassák még gyári munkás volt, amikor felhagyott az egyletbe járással és barátjával, majd szerelmével, a szintén munkás Simon Jolánnal a kávéházakat kezdték preferálni a század első éveiben.2 Ebben szerepet játszott az új, bohém módra megformált imázsuk is: Kassák lenövesztette a haját, míg Simon Jolán levágatta hosszú fürtjeit, és ahogy Kassák önéletrajzi regényében, az Egy ember életében írja, az angyalföldi suhancok kirívó külsejükért meg is dobálták őket kaviccsal.
Kassák határátlépésekben, különleges művészfigurák és helyszínek megismerésében bővelkedő 1909-es párizsi útja is hozzájárult ahhoz, hogy nem tért vissza többé a korábbi munka- és mozgalmi keretekhez, és hogy a kötött idejű fizikai munkát a nagyobb szabadságot biztosító kötetlenebb alkotásra cserélte.3 Első lapját, A Tett-et is a nagykörút legforgalmasabb pontján, a New Yorkkal, a polgári lapok és a Nyugat egyik törzshelyével szemben lévő Meteor kávéházban4 indította el. Az Erzsébet krt. 6. szám alatti, a pesti éjszaka tipikus helyszíneként ismert kávéházban,5 „az éjszakai élet megannyi irodalmi szegény legénye” mellett színészek és az MSZDP prominensei is megfordultak.6 Kassák már gyári munkásként is szeretett a Meteorban időzni, és párizsi útja, majd az 1912. május 23-i, vérbefojtott nagy budapesti munkástüntetés után, amely a mozgalmi politizálástól végképp az irodalom felé lökte őt, szinte második otthonra lelt itt. Kassákék idővel a Meteortól csak néhány házzal odébb található Berger kávéházba (Erzsébet krt. 44. szám)7, valamint az Andrássy út és a Szív utca sarkán álló Fészek Klubba kezdtek járni, az utóbbiban a háború végéig törzsasztaluk is volt; „fenntartott asztala ott áll a kávéház bejáratával szemben egy oszlop mellett, már inkább a Szív utca táján.”8 Kassák itt szerkesztette a MÁt.
1918 őszén a MA íróit, művészeit már a Centrálban láthatjuk viszont, ahol a nyugatosokétól nem messze saját asztaluk volt. A Tanácsköztársaság idején Kassák és munkatársai szakítottak a kávéházi kultúrával, mivel a kávéházakat a kommunista-szociáldemokrata hatalom részben kisajátította, másrészt új funkciókkal ruházta fel: ott zajlottak a toborzások, illetve pártgyűlések. Így Kassákék – ahogy az írók többsége – a szocializált Otthon körbe jártak.
Bécsi emigrációja idején Kassák előszeretettel látogatta a kávéházakat, amleyek munkahelyül is szolgáltak: ott írt újságot, szerkesztette lapjait, és folytatott alkotómunkát. Kötődése a kávéházakhoz egészen a negyvenes évek végéig meghatározó maradt.
Dr. Balázs Eszter, történész
