Gyűjteményi blogsorozatunkban virtuális kirándulásra invitáljuk olvasóinkat. Valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit.
A modern nagyvárosokban a 20. század elején születtek meg a társadalmi nyilvánosságot és a közösségi igényeket szolgáló új intézménytípusok, így a társas együttlét klubokban, kaszinókban, munkásotthonokban zajlott; a kulturális élet a mozikban, a színházakban, a könyvtárakban vagy a cirkuszban koncentrálódott, de nem feledkezhetünk meg az új közösségi fogyasztási szükségletek kiszolgálására egymás után nyíló éttermekről, kocsmákról vagy táncos szórakozóhelyekről sem. Jóllehet ezek elvileg mindenki előtt nyitva álltak, a meghatározott elvárásokhoz igazodó szolgáltatások és díjak szabályozták a látogatók körét. Ennek eredményeként az egyes helyeken megforduló csoportok többnyire ugyanannak a társadalmi-kulturális miliőnek voltak az alakítói. Erre kitűnő példa a Nagydiófa utca 3. (ma Dohány u. 38.) szám alatti háromemeletes bérházban hosszabb-rövidebb ideig működő szervezetek története, melyek több ponton metszik Kassák Lajos tevékenységét is.
Az épület első emeleti helyiségeiből 1909-ben költözött ki Svédország és Norvégia konzulátusa, ezt követően különböző munkásszervezetek bérelték az üresen maradt irodákat. Budapest történeti bibliográfiája szerint itt működött a Szállodai, Éttermi és Kávéházi Alkalmazottak Országos Egyesülete, a Bányamunkások Szakszervezete. Majd 1916-tól az 1921-es feloszlatásukig ez a ház lett a székhelye a Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetségének (MIMOSZ), ahol bemutatták Kassák Lajos első színpadi művét, A Tett 1916. februári számában Embertestvérek címmel megjelent egyfelvonásos életképet Simon Jolán főszereplésével. Szintén a MIMOSZ kötelékében működött három éven át Révai Ilka fotóművészeti tanfolyama is, aki nemcsak a legszuggesztívebb portrét készítette el Kassákról, hanem 1919-ben egyéni kiállítása is volt a Ma kiállítótermében.
A Tanácsköztársaságot követő emigrációból hazatérő Kassák Lajos aktív kapcsolatot ápolt a nagydiófa utcai helyiségeket 1928. novemberétől 1934-ig használó Természetbarátok Turista Egyesületével, valamint az 1931-ben itt bejegyzett Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületével és Alkoholellenes Munkásegyesülettel.
Adta magát a lehetőség, hogy a közösségépítő Kassák legújabb vállalkozásának a diákokból és fiatal munkásokból szervezett Munka-kör találkozói és nyilvános programjai itt legyenek. A kultúrcsoportok, azaz a szavalókórus, a népdalkórus, a színjátszók vagy a szociofotósok találkozói és próbái heti két alkalommal szombat esténként és szerdai napokon zajlottak. A havonta új műsorral jelentkező kultúresteken a kórusok fellépése mellett kísérleteztek az aktuális közéleti eseményekre reagáló un. élő-újság jelentekkel is, amikor a közönség soraiba beépített „közbeszólók" – rendszerint Zelk Zoltán, Lengyel Lajos, Kis Sándor vagy Heimer Emil – kommentálták a színpadon zajló eseményeket.
Minden bizonnyal a helyi közeg is formálta a Munka-kör életét. Miután a szociofotós csoport segített a természetbarátok kiállításának a létrehozásában és fényképeik szerepeltek a tárlaton, elhatározták egy saját kiállítás rendezését. Végül A mi életünk címmel a TTE nagytermében 1931. március első vasárnapján megnyílt a csoport első kiállítása, ahol Lengyel Lajos, Haár Ferenc, Basch Tibor fényképei mellett Schubert Ernő és Kassák Lajos fotómontázsai szerepeltek. Talán a házban kiépült kapcsolathálónak köszönhető az is, hogy a szemináriumokra mindig más szakembert meghívó Kassák egyszer a helyben lakó Ferenczy Sándor pszichoanalitikust, Sigmund Freud közeli munkatársát kérte fel előadni a freudizmusról.
Csatlós Judit
