Gyűjteményi blogsorozatunkban virtuális kirándulásra invitáljuk olvasóinkat. Valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit.
Ebben a posztunkban Balog László kultúraszervezői munkásságát mutatjuk be, aki történetesen helytörténeti sorozatunk grafikai dizájnerének, Thury Lilinek a nagypapája.
A két világháború közötti munkáskultúra helyszínein és intézményeiben folytatjuk barangolásunkat, ezúttal a Munkás Testedző Egyesület környékén. Az önszerveződő egyesületek az önművelés helyszínei voltak a korszakban, népszerűségük közösségformáló erejükben rejlett. Kassák és a Munka-kör számos résztvevője tagja volt a Munkás Testedző Egyesületnek, és rendszeres vendégek voltak a gödi Fészekben is, ahol Balog László - közismert nevén Tutó - szervezte a kulturális programokat. Balog László 1929-ben jelentkezett a MTE budapesti úszó szakosztályába. Kezdetben a tagtársakkal vasárnap esténként "közös kulturtúrára" indultak, moziba, kabaréba vagy a Bethlen téri Színházba jártak. A gazdasági válság éveiben azonban sok egyesületi tagnak nem volt pénze belépőjegyekre, ezért Tutó azt javasolta, hogy a vasárnaponként a Peterdi utcai klubhelyiségben rendezzenek maguknak előadást. Így született meg az úszó szakosztályon keresztül az egyesületi kultúrmunka. Először polgári egyfelvonásos darabokat és kabarékat adtak elő.
Tutó első darabját, "Dalol a kongresszus" címen a Vág utcai Népház emeletén található Fővárosi Könyvtárban írta meg. A korszak jobbra tolódó közegében a munkáskultúrában kitüntetett szerepet kaptak az antifasiszta és háborúellenes megszólalások, ez a darab is a fegyverkezésről szólt. 1934 áprilisában Budapesten vendégszerepelt Kurt Jooss “Zöld asztal” című balett előadása, amely a harmincas évek béketárgyalásainak hiábavalóságát, a tárgyalóasztal mellett ülő politikusok és tőkések felelősségét, a háborúk kirobbantásában való szerepét tárgyalta. Minden bizonnyal ez az előadás inspirálta a Balog László és Mayer Tilda által előadott „Haláltánc” című darabot, melynek a koreográfusa a kísérleti avantgárd előadásokat rendező Madzsar Alíz mozdulatművészeti csoportjában táncoló, majd az Operaház karában fellépő MTE tornász, Csányi László volt. Ugyanez a téma “Soha többé háborút!” címmel nagyszabású kórus-darabbá fejlődött Balog rendezésében. Ebben nem csak az asztal motívum, hanem „a háború szimbóluma a rohamsisakos fekete zászlós csontváz” is megjelent. Szintén Balog nevéhez kapcsolódnak az olyan kifejezetten antifasiszta előadások, mint a “Hitler-revü” (1933), vagy “Polyphemus” (1935), melyeket a Szalmás-kórus repertoárjából származó dalok kísértek. Balog 1934-ben átvette Csányi Lászlótól az MTE mozgáskórus irányítását, aki sok segítséget nyújtott további munkájához, de rendszeresen együtt dolgozott a Szegedi Szabadtéri Játékokat elindító rendezővel, Hont Ferenccel is. Önmagát is tovább képezte, 1938-ban és ‘40-ben részt vett Szentpál Olga mozdulatművészeti iskolájának szemináriumain, melyeket abban az időben Major Tamás tartott. Balog László közvetítő szerepének köszönhetően az avantgárd színház témái és a modern mozgásművészeti kórusok beépültek a munkáskultúrába.
Csatlós Judit
