Prognosztikon – azaz jóslat az 1920-ik év hátralévő napjaira
A Tanácsköztársaság bukása után Kassák Bécsbe emigrált, azonban a hazai vicclapok így sem feledkeztek meg róla. Az Ojság 1920. augusztus 8-i számában jelent meg egy Prognosztikon, amely az Aktivistáknak semmi jót nem ígért az év hátralévő részére:
„Prognosztikon, azaz jóslat az 1920-ik év hátralevő napjaira.” Az Ojság, 1920. augusztus 28., 7.
Az emigránsokon való élcelődés, az éhező, fázó forradalmárok gúnyolása külön műfajjá vált, amelyet Az Ojság, és a Borsszem Jankó is előszeretettel alkalmazott. Emellett a bulvársajtót is foglalkoztatta a téma. A Pesti Futár 1926-ban így számolt be a bécsi emigránsok, köztük Kassák nyomoráról: „Kassák, a zavaros dadaista költő legnagyobb nyomorában is egyre-másra adja ki érthetetlen versesköteteit, önfeláldozó, lefogyott felesége éjjel varr, nappal pedig a férje verseit tanulja és szavalja. De senki nem érti. Sógora, Barta Sándor, szintén költő. Kassák iskolájába tartozott, de elvált tőle s önállósította magát. Barta lenézi Kassákot, tulnyárspolgárinak tartja, verseit pedig tulértelmeseknek. amiket Kassák a »közönség szájaíze szerint« firkál” (Pesti Futár. 1926. január 21., 9–14.).
A „futurista” képek és az expresszionista drámák mellett Kassák versei is többször viccesnek vagy inkább nevetségesnek lettek beállítva. A Borsszem Jankó már 1918 ahhoz a módszerhez folyamadott, hogy egyszerűen változtatás nélkül publikálta egy Nyugatban megjelent Kassák verset, azzal a hozzáfűzött megjegyzéssel, hogy „a verset az óvatos szerző elvonta saját lapjától és nagylelkűén átengedte a konkurensnek.”
Ezt a példát követhette Az Ojság, amikor szintén változtatás nélkül (habár az eredetihez hűtlen tördelésben) közölte Kassák 19. számozott versét. Ezt az esetet az időpontja teszi igazán érdekessé, hisz 1923-ban jelent meg, amikor a szerző bécsi emigrációban élt, és Magyarországon nem jelentek meg írásai.
Kassák 1926-ban tért vissza Budapestre, a magyar művészeti világba való visszatérését Az Ojság 1927. július 17-i számában a szerzőnek tulajdonított szavakkal kommentálta: „Jobb ma egy Színházi Élet, mint tegnap egy Ma?” A magyarországi művészeti közeg szűkössége, és a szerző avantgárd alkotásaira való csekély fogadóképessége, amelyet Dokumentum című rövid életű lapjának kudarca is jelzett, újra maga után vonta az érthetetlenségen élcelődő írásokat, mint például Az Ojság 1930. március 2-án megjelent, Az írók szakítanak hazájukkal című cikkben: „Kassák Lajos portugál nyelven írja a verseit, mert azt éppúgy nem értik meg, mint a magyart. Rettenetes.”
Kassákot az 1930-as évek során már nemcsak értetlenség, hanem bebörtönzés is fenyegette bizonyos írásai miatt. Többször perbe fogták még Bécsben megjelent elméleti szövegei, önéletrajzának bizonyos részei, vagy éppen versei miatt. Az Ojság 1936 május 31-i számában konstatálta, hogy „Schwer ist ein író zu sein” („De nehéz írónak lenni”).
Vendégszerzőnk, Zsidó Bence, az ELTE TáTK szociológia szakának MA-hallgatója blogsorozatában a magyar sajtóban Kassák Lajosról és általában az avantgárdról megjelent szatirikus ábrázolásokat, köztük karikatúrákat mutatja be, amelyekkel egy szakmai gyakorlat keretében foglalkozott a Kassák Múzeumban.