KONFUZIONÁLT KUBISTÁK ÉS FUTURISTÁK – KARIKATÚRÁK ÉS SZATÍRÁK KASSÁK LAJOSRÓL ÉS AZ AVANTGÁRDRÓL

Vendégszerzőnk, Zsidó Bence, az ELTE TáTK szociológia szakának MA-hallgatója blogsorozatában a magyar sajtóban Kassák Lajosról és általában az avantgárdról megjelent szatirikus ábrázolásokat, köztük karikatúrákat mutatja be, amelyekkel egy szakmai gyakorlat keretében foglalkozott a Kassák Múzeumban.


„Azt az embert, aki annak idején azon frissen olvasta a Mát és ma újra olvassa, különös meglepetések érik. Az első az, hogy a verseket és prózákat, melyeket akkor érthetetlen halandzsának tartott és azért olvasott el, mert mulattatta ez a szervezett értelmetlenség, ma már könnyen meg lehet érteni” – írja Szerb Antal a Magyar irodalom történetében. Az avantgárd művészeten való értetlenkedést mint humorforrást nemcsak Szerb Antal ismerte fel, hanem a korabeli vicclapok is. A Borsszem Jankó, vagy Az Osjág többször is élcelődött a „futuristákon”, akik alatt általában az összes modern izmus „zavarosfejű” képviselőit értették. Kassák Lajos visszatérő szereplője volt a különböző karikatúrának és szatirikus írásoknak, mint például a Borsszem Jankó 1918. április 7-i számában közölt „negyvenkétfelvonásos” drámában, amelyben „Gróf” Kassák Lajosként ezzel a mondattal zárja le a színművet: „Véleményem a világ négy sarkát hólyagozza vízszintes téglagesztusban” (Borsszem Jankó, 1918. április 7., 14.).


Amikor Kassák és folyóirata, a Ma köré csoportosuló művészek a Tanácsköztársaság idején politikai okokból a korábbiaknál nagyobb teret nyertek a nyilvánosságban, még inkább a vicclapok célkeresztjébe kerültek. Erről tanúskodik a Borsszem Jankónak a Ma egyik kiállításáról készült képsorozata, illetve részletes beszámolójuk a „konfuzionált kubisták és futuristák” képkiállításáról. Ebben arra is kitértek, hogy szerintük miként készülnek a képek, és hogy milyen elvárásokat támasztanak a befogadókkal szemben. 

 

A Ma Váci utcai galériájában Medgyes László festőművésznek 1919. márciusban tárlata nyílt, amelyről a Borsszem Jankó szintén közölt karikatúrákat. A képek alatt az avantgárd művészek mecénások utáni állítólagos sóvárgásán élcelődtek: „mindhárman vérbeli művészek voltunk, tehát csak egy téma érdekelt bennünket: a pénz.” 

 

Folytatjuk!