Sorozatunkban Kassák Lajos párizsi kiállításairól, a hetvenes éveiben járó művész késői nyugati karrierjéről, és e folyamat következményeiről lesz szó. Az 1960-as évek elején Kassák két alkalommal állított ki a párizsi Denise René Galériában. Mint a kelet-közép-európai avantgárd meghatározó alakjára, Victor Vasarely hívta fel Denise René figyelmét Kassákra. A négy részből álló sorozatban bemutatjuk Denise Renét és galériáját, a Kassák-kiállítások koncepcióját és szervezési nehézségeit, visszhangját a magyar kultúrpolitikában, valamint a párizsi bemutatók hosszabb távú következményeit, tanulságait.
Kompozíció, 1959, olaj, vászon, 69 x 100 cm, PIM-Kassák Múzeum gyűjteménye
Enteriőr részlet Kassák párizsi kiállításán, 1960, PIM-Kassák Múzeum gyűjteménye
Kassáknak két alkalommal, 1960-ban és 1963-ban rendezett kiállítást a Denise René galéria. Már 1959-ben elkezdődött első kiállításának előkészítése, amiben egy szakértői „comité” is közreműködött, olyan neves művészekkel, mint Jean Arp, Sonia Delonay, Étienne Hajdu, Michel Seuphor, Tristan Tzara, Vera Molnár és férje, Molnár Ferenc, vagy az 1957-ben a Párizsba emigrált Pán Imre kritikus. Kassák szinte mindegyiküket ismerte még a húszas évekből.
Kassák legfrissebb munkáit, az ötvenes évek második felében készült festményeit állította ki. A kor szokásainak megfelelően engedélyeztetni kellett a kiállítási anyag kijuttatását Párizsba, ami azonban nem a minisztériumi csatornákon keresztül folyt, hanem csak a Magyar Nemzeti Galéria ütötte rá a kivitelre a pecsétet. A zökkenőmentes ügyintézéshez eleinte azért sem férhetett kétség, mivel Kassák művészetét magyar részről éppen a Magyar Nemzeti Galéria akkori főigazgatója, Pogány Ödön Gábor méltatta a párizsi kiállítás katalógusában. Látszólag minden szabályosan zajlott. A nemzetközi írószövetség, a Pen Club francia tagozata arról biztosította a magyar államot, hogy Kassák Lajos az ő vendégszeretetüket élvezi háromhetes párizsi tartózkodása alatt. Úgy tűnt azonban, hogy Kassák kiutazása nem lesz problémamentes. Dr. Aradi Nóra, a Művelődésügyi Minisztérium képzőművészeti osztályvezetője levélben ugyanis arról tájékoztatta Kassákot, hogy képeinek kivitelét nem akadályozták meg, de – festészetének jellege alapján – Párizsba való személyes kiutazását kultúrpolitikai szempontból nem fogják javasolni. Kassák ezért levelet írt az akkori művelődésügyi miniszterhelyettesnek, Aczél Györgynek, aki nem válaszolt Kassák kérésére, és a személyes találkozótól is elzárkózott. Az anyag ennek ellenére kijutott Párizsba, ami azért is érdekes, mert ebben a különös helyzetben a Magyar Nemzeti Galéria állt támogatólag Kassák párizsi, lényegében kereskedelmi kiállításának ügye mellé. A Kossuth Nyomda Pogány Ödön Gábor előszavával kinyomtatta a párizsi kiállítás katalógusát. Úgy tűnt azonban, hogy Kassák nem kap útlevelet. Az 1956 után frissen emigrált Pán Imre különös felajánlással próbált lobbizni a magyar szerveknél Kassák érdekében. Kérte a párizsi Magyar Intézetet, hogy legyen a párizsi Kassák kiállítás védnöke és Kassák megkaphassa útlevelet. Mindezekért cserébe felajánlotta a Szépművészeti Múzeumnak főként az École de Paris művészeinek munkából álló nemzetközi gyűjteményét azzal a feltétellel, hogy az ebből az anyagból rendezett kiállítást ő rendezhesse és Kassák nyithassa meg. A magyar állam azonban nem kívánt élni Pán Imre nagylelkű ajánlattal.
Enteriőr részlet Kassák párizsi kiállításán, 1960, PIM-Kassák Múzeum gyűjteménye
Kompozíció, 1958, olaj, vászon, 100 x 70 cm, PIM-Kassák Múzeum
Kassák kiállítása 1960. február 9-én este nyílt meg. A vernisszázs közönsége úgy tudta, Kassák szívbántalmai miatt nem tudott kiutazni Párizsba. Való igaz, hogy pár nappal azelőtt Kassáknak szívrohama volt. A kiállítás izgalmai és az, hogy nem kapott útlevelet, megviselték szervezetét. Ahogy egy korabeli dokumentumból megtudjuk, a megnyitó napján este 10 óra körül a nagyszámú közönségből felhívták őt barátai, és arra a kérdésére, hogy mi baja van, és hogy beteg-e valóban, nemes egyszerűséggel azt válaszolta: fenét! „A botrány ezzel biztosítva volt.” – olvashatjuk egy korabeli dokumentumban.
De nem csak Párizsban volt botrány, hanem Budapesten is. Kassák nem kapta meg az útlevelét, de „hatásköri túllépés" miatt sorra „elővették" mindazokat, akik segítették a párizsi kiállítás ügyét. A minisztériumi alkalmazottakat, a Magyar Nemzeti Bank és a katalógust kinyomtató Kossuth Nyomda igazgatóját is. A Nemzeti Galéria főigazgatója, Pogány Ödön Gábor ellen is fegyelmi eljárás indult. Mindezzel azt az ellentmondást igyekezett feloldani a politika, ami az eset kapcsán világossá vált, hogy Kassák Nyugatra „exportképes" itthon viszont teljességgel szalonképtelen.
(Folyt. köv.)
Sasvári Edit