A Kassák Lajos életének helyszíneit bemutató SÉTA A PERIFÉRIÁKON - Kassák hely>történet>ek sorozatunk újabb részeiben Kassák 1920-as évekbeli berlini élményeivel foglalkozunk. A sorozat aktualitását a berlini Berlinische Galerie Magyar Modern: Ungarische Kunst in Berlin 1910–1933 (Modern Magyar: Magyar művészet Berlinben 1910–1933) című kiállítása szolgáltatja, amely a berlini múzeum és a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria szervezésében látható 2022. november 4. és 2023. február 6. között. A kiállításon a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött kiadványokon keresztül ismerhetik meg az érdeklődők Kassák Ma című folyóiratát, valamint annak nemzetközi kapcsolatrendszereit is.
Az 1920-as évek elején Berlin volt az európai avantgárd művészet fővárosa, így Kassák – és más magyar művészek – számára is kiemelt jelentősége volt.
3.1. Ludwig Kassák, Nikolaus Braun, Sturm-Gesamtschau. A Der Sturm Galéria 131. kiállításának katalógusa (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM KM-1851)
Kassák kiállítása a Der Sturm Galériában
Kassák, noha már az 1920-as évek elejétől kezdve készített festményeket, grafikákat és metszeteket, vizuális művészeti kísérleteiből csak 1924-ben rendezett kiállítást első ízben a bécsi Würthle Galériában. Ezt követően gyűjteményét Herwarth Walden Der Sturm folyóiratának berlini galériájában mutatta be, 1924 májusában. Az első világháború alatt Walden szinte kizárólagos kiállítója volt az expresszionizmus vezető alkotóinak, az első világháború utáni évtizedben viszont a Der Sturm nemcsak a német, hanem a kelet-közép-európai avantgárd centrumává is vált. Walden fókuszváltásának okait egyrészt a Keletről érkező nagyszámú tehetséges emigráns berlini megjelenésében kell keresnünk, másrészt pedig abban, hogy a világháború után Walden korábbi „törzsgárdája” anyagi nézeteltérések miatt elpártolt a galériától.
3.2. Kassák Lajos, Képarchitektúra, 1922. Papír, olaj, 24,4 x 27,5 cm (Magángyűjtemény, fotó: a Galerie Le Minoature jóvoltából)
3.3. Kassák Lajos, Képarchitektúra, 1922. Papír, olaj, 28 x 22 cm (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM-M-79.6.1).
A Der Sturm háború utáni két évének igazi felfedezettjei Moholy-Nagy László és Péri László voltak, akik 1919-ben Kassák köréhez tartoztak, de képzőművészként csak Berlinben debütáltak. A Der Sturmban első kiállításuk közvetlenül Ivan Punyi szuprematista kavalkádját követte, 1922 februárjában. Moholy-Nagy és Péri jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a Der Sturm hírneve nem csorbult, hanem nőtt az expresszionista mesterek elpártolását követően. Kassák tárlata a Der Sturm magyar kiállításainak sorába illeszkedett, ahol 1924-ben egymást követte Kádár Béla és Scheiber Hugó (közösen: január, Scheiber: február, Kádár: november), Moholy-Nagy László (február), Bernáth Aurél és Ferenczy Béni (június-július), valamint Péri László (október) szereplése.
3.4. Kassák Lajos, Dinamikus konstrukció, 1923. A Der Sturm Galéria 131. kiállításának katalógusából (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM KM-1851)
Kassák az absztrakt geometrikus síkkonstrukcióktól addigra a térbeli kompozíciókhoz – saját meghatározásával dinamikus- és térkonstrukciókhoz – jutott el. Ahogy a kiállításhoz kapcsolódó manifesztumában írta: „A konstruktivizmus két irányban indult el: a tér (építészet) és a sík (képarchitektúra) felé, és ezek közül a képarchitektúra a konstruktív-kollektív művészet első lépcsőfoka – egy új korszak primitív művészete. Ez alapján indulhat el a szintézis a konstruktivista építészet felé” (Max Roden, An den Grenzen der Kunst (A művészet határain), Volks-Zeitung, 1924. február 8.).
3.5. Kassák Lajos, Kioszk-terv, 1923. A Der Sturm Galéria 131. kiállításának katalógusából (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM KM-1851)
A Der Sturm kiállításán Kassák 24 Képarchitektúrát, 36 Térkonstrukciót és 5 Dinamikus konstrukciót mutatott be – melyek közül ma már csak néhány ismert. Bécsben készített képarchitektúrái közül szinte alig maradt fenn néhány példány. Biztos referenciaként három konstrukció szolgál, amelyeken Kassák művészi fejlődése is nyomon követhető. A Der Sturm kiállításán biztosan szereplő kis méretű temperakép Kassák korai Képarchitektúrái közül való, még a két későbbi festmény – a Kassák Múzeumban, és a bécsi Ludwig-gyűjteményben – már a Térkonstrukciók közül való. Kassák legfrissebb eredményeihez a Sturm folyóirat szolgál forrásokkal: az 1924 nyári számában egy Dinamikus konstrukcióról és egy Kioszk-tervről is reprodukció jelent meg, melyek Kassák Bauhaus irányába mutatott érdeklődéséről adnak számot.
3.6.1-2. Kassák Lajos, Szobrok, 1924. A Tisztaság könyvéből, Budapest, 1926 (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum)
A Sturm Kassák-kiállításán szerepelt egy Emlékmű (Monument) című tétel is. Kassák bécsi kiállításának kritikái alapján egyértelmű, hogy az „emlékmű” ott a Tanácsköztársaság emlékműveként szerepelt, és feltehetően nagyobb méretű, színesre festett kő (esetleg gipsz) szobor volt – talán hasonló Péri László ekkoriban készített két Lenin-mauzóleum-tervét idéző szobrához, amelyek 1926-ban Kassák Budapesten kiadott kötetében, a Tisztaság könyvében megjelentek. Kassák 1924 körül a háromdimenziós kísérletek felé indult el a „síkkonstruktivizmus” felől: ennek megfelelően nem meglepő, hogy a kritikák Archipenko művészetét emelték ki, mint felismerhető hatást. A műveket Kassák 1928-ban a Mentor könyvkereskedésben is kiállította, ekkor Rabinovszky Márius foglalta össze frappánsan a térkonstrukciók lényegét:
„A kiállítás tárgyai: festett kartonok, mértanilag élesen körülhatárolt szabályos színsíkok, szögletek és kerekségek. Egyes helyeken nem síkszerű, hanem térbeli a hatás. Egyes képarchitektúrák csendesek és nyugodtak, mások pajzánul ficánkolnak. [...] Faragott fadarabokból összeszerkesztett architektúrák, homorulatok, domborulatok, szögletek, melyek úgy tolongnak egymás hegyén-hátán, mint a pánikba hajtott tömeg a vészkijáratban” (Kassák Lajos mint képépítész, Nyugat, 1928/6).
Kassák kiállítótársa a Der Sturmban egy kevéssé ismert művész, Nikolaus Braun volt. Braun magyar származású volt de Berlinben született, ahol 1922 után Arthur Segal tanítványa és a progresszív baloldali művészeket tömörítő Novembergruppe tagja volt. Művészete 1923-ban vett gyökeres fordulatot, amikor adaptálta a konstruktivista formanyelvet, illetve azt még tovább fejlesztő anyagkísérleteket készített. 1925-ben megjelent Konkrét fény című írásából tudjuk, hogy ezeken a „domborműveken” elektromos fényt használt:
„Plasztikáimat és fénydomborműveimet – amelyekbe konkrétumként az elektromos fényt illesztem – abból az ötletből kiindulva formálom meg, hogy a konstruktivista szobrászatban konkréttá lett forma és színelemekhez harmadikként a fényt adjam hozzá, reális és önálló világítóerőt adva ezeknek a képződményeknek. [...] A fényplasztika mozgását a változó megvilágítás adja, s így a képelemek egymás közötti és a kép egészéhez való viszonyai állandóan változnak. Ugyanígy közvetlenül a fényből nyerhető a szín, amely így anyagtalannak hat.” (Nikolaus Braun, Konkretes Licht. Magyar fordítása: F.I.L.M. A magyar avant-garde film története és dokumentumai. Szerk. Peternák Miklós, Budapest, Képzőművészeti, 1991, 83.)
3.7.1-2. Nikolaus Braun, Wechselndes Lichtbild. Phase 1. és 2. (Változó Fény-kép, 1. és 2. fázis). Der Sturm, 15. évf. 3. szám, 1924. szeptember (Fotók: Blue Mountain Project)
Braun munkáit a náci hatalomátvétel után elpusztította, viszont a Der Sturmban több reprodukció is megjelent Wechselndes Lichtbildjeiről (Változó Fény-képek), különböző megvilágításokban. A berlini kiállításon Kassák képarchitektúráival szemben egyértelműen Braun kísérletibb, érdekesebb munkái váltottak ki nagyobb kritikusi érdeklődést. Walden a „magyar évadhoz” kapcsolódóan a Der Sturm 1924-es nyári számát magyar különszámként adta ki. Képanyagában Kassák képarchitektúrái, Scheiber Hugó egyik portréja valamint Mattis Teutsch János és Moholy-Nagy linóleummetszetei szerepeltek (utóbbiak közül az egyik címoldalon), irodalmi tartalmában pedig Kassák mellett a Ma fiataljainak versei közül közölt német fordításokat (Glauber Henrik, Reiter Róbert, Tamás Aladár és Nádass József). A következő számban Gáspár Endre, a Ma bécsi fordítója és teoretikusa írt elemzést Kassák csoportjának addigi munkásságáról.
3.8. Moholy-Nagy László, Linóleummetszet. Der Sturm, 15. évf. 2. szám, 1924. június (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM-2953)
Szeredi Merse Pál
További olvasnivaló:
A Der Sturm és a magyar művészek kapcsolatairól: Szeredi Merse Pál, Budapest – Berlin – Budapest: magyar művészek Berlinben az 1920-as években. In: Berlin – Budapest 1919–1933: Képzőművészeti kapcsolatok Berlin és Budapest között, 2016.
Kassák Lajos bécsi és berlini kiállításairól: Szeredi Merse Pál, Kassák Lajos első kiállítása (1924). Ars Hungarica, 2017/2.