A Kassák Lajos életének helyszíneit bemutató SÉTA A PERIFÉRIÁKON - Kassák hely>történet>ek sorozatunk újabb részeiben Kassák 1920-as évekbeli berlini élményeivel foglalkozunk. A sorozat aktualitását a berlini Berlinische Galerie Magyar Modern: Ungarische Kunst in Berlin 1910–1933 (Modern Magyar: Magyar művészet Berlinben 1910–1933) című kiállítása szolgáltatja, amely a berlini múzeum és a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria szervezésében látható 2022. november 4. és 2023. február 6. között. A kiállításon a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött kiadványokon keresztül ismerhetik meg az érdeklődők Kassák Ma című folyóiratát, valamint annak nemzetközi kapcsolatrendszereit is.
Az 1920-as évek elején Berlin volt az európai avantgárd művészet fővárosa, így Kassák – és más magyar művészek – számára is kiemelt jelentősége volt.
2.1. Erste russische Kunstausstellung, Berlin, Galerie Van Diemen. Berlin, Internationale Arbeiterhilfe, 1922 (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM-1801)
Kassák 1922. novemberben Herwarth Walden meghívására utazott Berlinbe, ahol megtekintette a Galerie Van Diemenben megrendezett Első orosz művészeti kiállítást (Erste russische Kunstaustellung). A szovjet állam hivatalos művészeti propagandájának részeként létrehozott képzőművészeti kiállítás több mint hétszáz munkát vonultatott fel, ezek közül három termet szenteltek az avantgárd irányzatok áttekintésének. A tárlat a szovjet-német rapallói szerződés megkötését követően, diplomácia és propaganda céllal került megrendezésre. A tárlaton a hivatalos kultúrpolitikai álláspont szerint főleg olyan művészeket állítottak ki, akik a nyugati művészeti tendenciákat követték. Így a kiállításon főleg az impresszionisták és az expresszionisták követői, a szecessziós Mir iszkussztva (A művészet világa) művészei, a Bubovnij valet (Káró bubi) csoport tagjai és a tradicionális orosz művészek, a későbbi szocialista realizmus előfutárai szerepeltek, de iparművészeti tárgyak, reklámművészet és iskolások művei is láthatók voltak.
A legizgalmasabb művészeti élményt Berlin számára mégis annak a folyamatnak a felfedezése volt, ahogy az orosz avantgárd – Nyikolaj Tarambukin kifejezésével – eljutott „az ecsettől a gépekig”. A kiállítás második emeletén kapott helyet a David Shterenberg és Anatol Lunacsarszkij által válogatott „tárgynélküli” művészetszemlélet: az a szekció, amelynek nem voltak nyugati előzményei. Az orosz avantgárd gyűjteményt Kazimir Malevics szuprematista képei vezették be, majd a vityebszki modern iskola tagjai következtek: mások mellett Kljun, Rozanova, Popova, Ekszter és El Liszickij polgárháború alatt készített munkái. A kiállítás végpontját a konstruktivisták szolgáltatták, Alekszandr Rodcsenko „utolsó festményei” és térkonstrukciói, Vlagyimir Tatlin Sarokreliefjei, El Liszickij Prounjai és Naum Gabo térkísérletei. Az Első orosz művészeti kiállításazzal a meglepő ténnyel szembesítette a nyugati avantgárd művészeit, hogy a világtól elzárt, polgárháborús Oroszországban 1917 és 1922 között a művészet példátlanul radikális változások során ment át. A berlini orosz emigráns művészek részvételével megalakultak a konstruktivisták berlini frakciói, és megindult a geometrikus absztrakció nyugati progressziója
Kassák a Ma 1922. decemberi számában hosszú kritikát közölt a kiállításról, amelyben kritikusan, de elismerően nyilatkozott a Berlinben látott anyagról (A berlini orosz kiállításhoz, Ma, 1922. december 25.). Kassák írásában kitért arra, hogy a modern orosz realista irodalom nagy hatással volt rá és mozgalmára az első világháború előtti időszakban. „Az orosz irodalom nagy korszakával” azonban „mintha az irodalom mai vonala is lezáródott volna”, és a forradalom utáni Oroszországban a művészet fejlődése a képzőművészetben csúcsosodott ki. Kassák kritikával illette az orosz futuristákat, kubistákat és expresszionistákat, mert – véleménye szerint – semmit nem adtak hozzá a Nyugat-Európában létrejött mozgalmak vizualitásához. Az orosz avantgárd első „öntudatos továbblépésének” Malevics szuprematizmusát tartja, amely egyesítette az „európai” és az „orosz, az ázsiai” erőket. Kassák úgy látta, hogy a szuprematizmus nyitotta meg a fejlődés lehetőségét a fiatal orosz művészek előtt, akik létrehozták a konstruktivista és objektivista csoportokat. Kassák az avantgárd alkotások között a festészetet tekintette a legkifejlettebbnek – köztük is kiemelte a tévesen konstruktivistaként azonosított David Shterenberg csendéleteit –, a térbeli konstrukciókat azonban „naiv, kisigényű munkáknak” látta. „Ma, mikor 120 kilométerrel futó lokomotivjeink, nehézsúlyú daruink és mérhetetlen hidaink vannak, teljesen fölösleges játéknak, intuíció és tudományszegénynek hatnak ezek a dolgok” – írta. Kassák végkövetkeztetése az volt, hogy a művészet célja az, hogy a „konstruktív életformához” juttassa el az embereket, és ezen az úton indul el, ad iránymutatást a Berlinben kiállított orosz anyag.
2.2.1-5. Kassák Lajos kritikája az Első orosz művészeti kiállításról, a katalógusból kiválasztott művekkel illusztrálva. Ma, 8. évf. 2–3. szám, 1922. december 25. (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum)
A kritikához kapcsolódóan Kassák a kiállítás katalógusa alapján közölt tizenkét reprodukciót – szinte az összes avantgárd képet, amely a kiadványban megjelent. A Mában El Liszickij, David Shterenberg, Alekszandr Drevin, Natan Altman, Kazimir Malevics és Alekszandr Rodcsenko festményei, Konsztantin Medunyeckij, Naum Gabo és Vlagyimir Tatlin térkonstrukciói, valamint Natan Altman színpadképei kaptak helyet. A katalógus Kassák hagyatékában fennmaradt példányában „X”-ekkel jelölte meg azokat a képeket, amelyekről a folyóiratához nyomódúcokat (kliséket) készíttetett.
2.3. Olga Rozanova, Nem-objektív kompozíció, 1916. Vintage fotográfia Kassák Lajos hagyatékából (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM KM-F-86.383)
A katalógus alapján reprodukált fotókat Kassák kiegészítette az Új művészek könyvében korábban reprodukált Olga Rozanova-klisével. Az eredeti festmény ma a moszkvai Állami Tretyakov Képtárban található, fotóját Kassák Uitz Bélától kapta postán, aki 1921. tavaszán Moszkvában járva gyűjtött össze számos fotográfiát és kiadványt az orosz avantgárd művészektől. Ezek közül a képek közül Kassák Rozanova absztrakt festményét is felhasználta a Moholy-Nagy Lászlóval közösen szerkesztett, a modern művészet fejlődését bemutató képes albumban, amely 1922 szeptemberében jelent meg magyar és német kiadásban. A fotó hátoldalán, számunkra ismeretlen kézírással ez olvasható: „Rosanova; erről azt mondják, akik ösmerik, hogy rossz, mert R. eredetibb dolgokat is csinált”.
2.4. Az Olga Rozanova-festményről készített fotográfia hátoldala. Vintage fotográfia Kassák Lajos hagyatékából (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM KM-F-86.383)
A Ma mellett az Első orosz képzőművészeti kiállítás jelentős hatást fejtett ki a közép-európai avantgárd művészeti körökben is. A Zenit például októberben orosz különszámot jelentetett meg, amelyben főként El Liszickijtől és Ilja Ehrenburgtól kapott anyagokat közöltek, kiegészítve új orosz irodalmi anyagokkal, valamint beszámolóval a berlini kiállításról.
2.5. David Shterenberg, Csendélet, 1919. Az eredeti festmény ma a Tula-i Művészeti Múzeumban. Vintage fotográfia Kassák Lajos hagyatékából (Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz. KM KM-F-86.388)
A lapszám borítóját El Liszickij linómetszete díszítette, amelyet kifejezetten a Zenit számára alkotott.
2.6. El Liszickij kompozíciója a Zenit folyóirat orosz-számának borítóján. Zenit, 2. évf. 17–18. szám, 1922. október (Fotó: Monoskop.org)
A berlini magyar kritikusok közül Kemény Alfréd az Egység 1923. februári, Berlinben kiadott számában, Kállai Ernő pedig Barta Sándor Akasztott ember című lapjának utolsó megjelent számában közölt kritikát a tárlatról. Mindketten azt emelték ki a kiállítás legnagyobb hiányosságaként, hogy nem foglalt állást a konstruktivizmus mellett, és így nem tette nyilvánvalóvá a szovjet állam új művészetének politikai elkötelezettségét.
További olvasnivaló:
Az Első orosz művészeti kiállítás katalógusa pdf-ben elérhető a Monoskop.org oldalon.
Szeredi Merse Pál angol nyelvű tanulmánya az Első orosz művészeti kiállítás magyar recepciójáról most jelent meg: Lajos Kassák’s Interaction with Russian Constructivism in Vienna, 1920–1924. In: 100 Years On: Revisiting the First Russian Art Exhibition of 1922, szerk. Isabel Wünsche és Miriam Leimer, 2022.