Budapest, Honvéd utca 20. - Újvári Erzsi és Barta Sándor házasságkötése

Csodálatos történet? című új kiadványunk, amely a Kassák Múzeum Kassák-műhely open access könyvsorozatának második köteteként lát most napvilágot, Újvári Erzsi és Barta Sándor munkásságát, élettörténetét mutatja be. Bagdi Sára a tavaly bemutatott Csodálatos történet című kiállítás egyik kurátora blogsorozatában új történetekkel új nézőpontokat villant fel.

 

Image

Barta Sándor és Újvári Erzsi házassági portréja, Budapest, 1919 (Braun-Barta család gyűjteménye)

Kassák húga, Újvári Erzsi és Barta Sándor a MA helyettes szerkesztője 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt kötöttek házasságot az V. kerület állami anyakönyvvezetőségén, a Honvéd utca 20 szám alatt. A tanúk Kassák Lajos és Reiter Róbert voltak. Kassák visszaemlékezése szerint eredetileg nem terveztek esküvőt, mert Barta a házasságot elavult, polgári intézménynek tekintette:  

„Roppant probléma, hogyan rendezzék be jövendő életük családi körülményeit. Ha összeházasodnak, Bözse nem akar Bartáékhoz költözni, Barta fél a mi családi együttesünktől. Ők különben is fütyülnek minden ilyen konvenciókra. Hallották, hogy Oroszországban vége a családi életnek, a fiatalok ott szabadon összekelnek, és többé senkinek semmi köze az ő privát ügyeikhez. Így szeretnék megoldani a maguk dolgát, de az anyám ragaszkodik hozzá, hogy formálisan keljenek össze. Jolántól kérnek tanácsot, de ő is azt ajánlja Bözsének, hogy a házasságukat jelentsék be az anyakönyvvezetőnél. – Egyszerű formalitás ez – mondja –, de helyesebb, ha ezeket a formalitásokat betartja az ember. Barta nagy nekilendüléssel okoskodik: – Nem fontos, hogy mint férjet és feleséget összeboronáljanak bennünket. Mi szeretjük egymást, és ez nekünk untig elég. Nem akarom, hogy Bözse olyan rabszolga legyen, mint a többi asszony. – Gondoljanak arra, ha egyszer gyerekeik lesznek. Barta erre is megfelel: – Akkorára már meglesznek a gyerekköztársaságok, a gyerekeket kivonjuk a szülők konvencionális, buta dresszúrája alól, és hagyjuk, hogy szabadon, kötetlenül nőjenek!”
(Kassák Lajos, Egy ember élete, részlet)
 

Image

Barta Sándor és Újvári Erzsi házassági anyakönyvi kivonata, 1920. január 12.  Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum

Barta és Újvári különbözőképpen gondolkoztak egyén és társadalom viszonyáról, így a női és férfi szerepekről is. Barta a nemek közötti munkamegosztás demokratizálását a gazdasági-politikai rend átfogó reformjától várta, és a házimunka és a gyereknevelés teljes kollektivizálása mellett érvelt. Akasztott Ember című proletkultos folyóiratában rövid véleménycikkekben elemezte a polgári kapitalizmus kulturális és jóléti intézményeit. Ebben a sorozatban arra jut, hogy a magánháztartás teljes megszüntetése lenne a kapitalista intézményrendszer lebontásának a legfontosabb feltétele. A bérházépítészet bevett alaprajzi megoldásait kifejezetten azért kritizálta, mert a magánháztartás és a polgári család hagyományos formái tükröződnek benne vissza: „millió kis világra bontja az egyetemes valóságot. Ha most ezekbe a kis kamrákba beleképzeljük a bútorok legkomolyabbikán: az apát, a maga hierarchikus hatalmával, és az asszonyt, aki az anyaság és a 18 órás robot világtalanságába vergődik a négyzetnyi sparhertek körül, a gyerekeket, akik rossz másai lesznek a szülőknek” (Barta Sándor, Cirkusz-kapitalizmus!, részlet). 
 

Image

Újvári Erzsi, Barta Zsuzsa és Barta Sándor, Bécs, 1925. augusztus Petőfi Irodalmi Múzeum - Kassák Múzeum

Újvári nem a gyermeknevelés kollektivizálásában látta a nőkre háruló többletterhek társadalmi problémájának a megoldását. Verseiben a nők által végzett érzelmi, gondoskodási feladatok egyenlőtlen nemek közötti megoszlása sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a mindennapi házimunka megosztásának a kérdése. Számos szöveghelyen tárgyalja, hogy a „természetesen elvárt” szeretet és odaadás milyen szorongásokat tud a nőkre terhelni, miként lehet visszaélni ezekkel az érzésekkel, és a „jó anya” vagy a „jó feleség” mítosza miként fedi el vagy állítja be természetesnek a rendszerint nők által végzett gondoskodási feladatok sokaságát. 
 

Image

Újvári Erzsi, Próza: 18, Ma, 6. évf. 4. szám, 1921. február 15., 51. Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum

Ezek a kritikai hangok viszont mind Újvári, mind Barta szövegeiből elvesztek, miután a házaspár 1925-ben kiköltözött a Szovjetunióba, ahol írásaik betagozódnak a sztálini kultúrpropaganda éppen aktuális irányzataiba.