„Szomorú dolog, de így van. Mert sorsunk könyvébe be van írva: ’A munkásosztály csak saját maga, az önerejével szabadíthatja föl magát – közvetlenül.’ Ha arra várunk, hogy a Weltner társaság [a Szociáldemokrata Párt] vezessen be minket a materialista világnézet útjain a kollektív társadalomba, akkor jó ideig várhatunk, oda nem jutunk soha” - írta 1908-ban a Társadalmi Forradalom című forradalmi szocialista, anarchoszindikalista lap.
Az ekkor már Párizst és a Monte Verità nevű, reforméletvitelt és forradalmi politikai cselekvést hirdető svájci kolóniát is megjárt 22 éves Szittya Emil első írásai ebben a lapban, ebben a szellemben jelentek meg. Pincérek sztrájkja című vezércikkében (1908. aug. 28.) kirajzolódik a törésvonal a Szociáldemokrata Párt és az anarchoszindikalisták politikai stratégiája között. A párt a választójog kiszélesítése érdekében folytatott, központilag szervezett küzdelmet részesítette előnyben, míg a Társadalmi Forradalom köre a szakszervezetek önálló kezdeményezésű sztrájkjain és bojkottjain alapuló ún. közvetlen cselekvésben látta az egyenlőségen alapuló társadalom kiküzdésének eszközét. Ugyanabban a lapszámban közölt lírai kisesszéjéből megértjük, miért választotta Szittya a csavargóéletet: „[n]em kollektív államutópiákat, nem a jövőben való élet megjavítást akar az anarkia, hanem ma akarunk élni! s ha végig tekintünk az anarkisták során, akkor látjuk a szabad emberek megalkotta boldog életet. Az egyik az utca csavargója, ki beszüntetett a tőkés részére minden produktív munkát.”
A Társadalmi Forradalom lapjain kirajzolódik az a mozgalmi munka, amely fenntartotta, s amelyhez a szegény, iskolázatlan Szittya csatlakozni tudott: a pontos kétheti/havi elszámolások a lapterjesztőként is szolgáló anarchista elvtársak befizetéseiről, beszámolók a megfélemlítési céllal tartott házkutatásokról, híradások az anarchista asztaltársaságok félreeső vendéglőkben tartott tudományos felolvasásairól – innen értesülhetünk róla, hogy egy alkalommal „a külföldi szindikalizmusról Sz. E. testvérünk tartott előadást, amelyet nagyobb arányú vita követett”. A magyar anarchizmus azonban mindig is támaszkodott a nemzetközi hálózatra: a „belföldi mozgalom” mellett minden lapszámban hangot kapott a „külföldi mozgalom”.
Külföldi elvtársak is jelentkeztek tudósításaikkal: Pierre Ramus 1907-ben beszámolt az amszterdami anarchista internacionálé eredményeiről, amelyre a bécsi születésű, az Egyesült Államokból hazatért anarchistát az osztrák testvérek delegálták. Szittya ekkor hallhatott először Ramusról, akivel kapcsolatba is lépett, és aki végül az egyik legtartósabb szövetségesének bizonyult, hiszen még az 1930-as években is dolgoztak együtt. Ennek dokumentumai is felfedezésre várnak a Csavargások Anarchiában. Szittya Emil (1886–1964) kiállításon!
Gucsa Magdolna, a kiállítás kurátora