Az avantgárd és folyóiratai előadás-sorozat
Az avantgárd és folyóiratai: kontextusok, kapcsolatok, megközelítések előadás-sorozat
2015. március 19. – 2015. május 21. / szeptember
A
Kassák Múzeum a magyar történeti avantgárd folyóiratait vizsgáló
előadás-sorozatot szervez Az avantgárd és folyóiratai: kontextusok,
kapcsolatok, megközelítések címmel. A különböző kutatási területekről
érkező előadók részvétele lehetővé teszi, hogy az avantgárd
folyóiratokról a maguk összetettségében beszélhessünk. Számos érv szól
ugyanis amellett, hogy a folyóiratokat ne csupán az alkotók
tevékenységének egyik történeti forrásaként kezeljük, hanem mint az
avantgárd leghatékonyabb eszközét egy újfajta művészi kommunikáció
megvalósítására. A nagyrészt folyóiratokban létrejövő „avantgárd
kommunikáció” kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerben zajlott,
ugyanakkor a lapok lokális kérdésekhez is hozzászóltak. Az avantgárd
kiadványok mindig érzékenyen reagáltak aktuális társadalmi kérdésekre,
ugyanakkor művészeti és művészetelméleti problémákat is tárgyaltak. Az
avantgárd periodikák a hivatalos, állami és piaci környezeten kívül
működő intézményekként kívántak megjelenni, ugyanakkor tevékenységüket
mégis befolyásolták az említett közegek szabályai. Olyan kérdéskörről
van tehát szó, amely egyaránt igényli sajtótörténeti,
intézménytörténeti, értelmiségtörténeti, irodalomtörténeti vagy
művészettörténeti szempontok bevonását.
Az előadás-sorozat támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.
Program
Az előadások 18 órakor kezdődnek.
Helyszín: Kassák Múzeum
Belépődíj: 600 Ft / Bérlet az összes alkalomra: 3000 Ft
2015. március 19. 18.00
Dobó Gábor: Folyóirat-kutatás és avantgárd: megírható-e a múltellenes lapok története?
Az
utóbbi években az angolszász, francia és olasz modernizmuskutatás nagy
hangsúlyt fektet a korszakban megjelenő újságok vizsgálatára. Az előadás
a folyóirat-kutatás (periodical studies) által felvetett legfontosabb
problémákkal foglalkozik, méghozzá az avantgárd kiadványok, azon belül
is a magyar avantgárd lapok szempontjából. A folyóirat-kutatók által
javasolt összetett szempontrendszer különösen indokolt az avantgárd
periodikák vizsgálata esetén, hiszen ezek egyszerre működtek
kommunikációs csatornaként, intézményként, és a legkülönbözőbb
ideológiák és művészi kifejezésmódok hordozójaként.
2015. március 26. 18.00
Balázs Eszter: Avantgárd és antimilitarizmus: a Kassák-lapok 1915 és 1918 között
Közismert,
hogy a hazai avantgárd születése az első világháború második évére,
1915-re esik: véletlennek tekinthetjük-e, vagy – éppen ellenkezőleg –
nagyon is megmagyarázható eseménynek? Hogyan függ ez össze a közéleti
kérdésekben is véleményt formáló értelmiségen belüli polarizációval?
Milyen a magyar értelmiség háborúhoz való viszonya, és ezen belül milyen
az avantgárd értelmiségé? Hogyan gondolkodott ez utóbbi a háború
mellett az irodalom és a művészet társadalmi szerepéről, illetve milyen
volt a kapcsolatuk a többi irodalmi-művészeti csoportosulással? Az
előadás az avantgárd lapok 1918 végéig tartó működését vizsgálva nemcsak
a háborús mobilizáció elutasítása és a tartalom közötti összefüggésekre
mutat rá, hanem arra is választ keres, milyen helyekhez kötődtek, és
milyen hálózatokhoz kapcsolódtak ezek a lapok.
2015. április 16. 18.00
Palkó Gábor: A digitális filológia médiaelméleti és gyakorlati megközelítésben
Niklas Luhmann
rövid médiaarcheológiai eszmefuttatásában a kommunikáció evolúcióját a
szóbeliségtől a számítógépig a feladó és a címzett közötti viszony
szétcsatolódásaként, lineáris távolodásként írja le. Ebben a folyamatban
– Luhmann számára még értelemszerűen beláthatatlan – döntő lépésként
fogható fel a „linked data” jelensége és terjedő gyakorlata. Amennyiben
ugyanis az „adatokat” szándékoltan olyan módon publikálják a hálózatok
médiumában, hogy azok az előállítók számára beláthatatlan kérdésekre
szolgáljanak válaszként, akkor a kommunikáció mint átvitel sikerét
korábban garantáló intézmények és praxisok értelmüket vesztik. Milyen
szerepe és mozgástere lehet a stabil szövegtestek létrehozásában
érdekelt filológiának ebben az új mediális szituációban? Milyen új
médiatechnikák keretezik/viszik színre ezt az új szituációt? Az előadás
ezekre a kérdésekre keresi a választ.
2015. április 23. 18.00
Tverdota György: Németh Andor permanens modernsége: a MA, a 2×2 és a Dokumentum című lapok szerkesztéstörténete
Az
1919-ben hazatérő, de Bécsben rekedt Németh Andor első dolga az volt,
hogy fölvegye a kapcsolatot a magyarországi izmusok Tanácsköztársaság
bukása után az osztrák fővárosba emigrált vezérkarával, a MA körével.
Mindvégig aktívan közreműködött a bécsi MA programjaiban, de nem
rejtette véka alá, hogy az orgánumot kicsit steril kísérletező szekta
publikációs helyének tekinti. Népszerűbb, a közönséghez közelebb álló
folyóiratot képzelt el, és 1922-ben megnyerte Kassák Lajost, hogy
kísérletet tegyenek egy ilyen lap indítására. Ez volt a sajnálatosan
rövid életű 2×2, amelyben Kassáknak talán legsikeresebb avantgárd műve, A
ló meghal… napvilágot látott. Az emigrációból hazajövet Németh Andor
magától értetődő természetességgel csatlakozott a Dokumentum
alapításához, s itt avantgárd alkotói periódusának legjelentősebb
darabjait jelentette meg. A lap, Németh legnagyobb sajnálatára hamar
beszüntette működését. Ha volt híve az izmusoknak, aki még a folyóirat
megszűnése után is hű maradt a lap szelleméhez, Németh Andor volt az. Az
izmusok iránti hűséget paradox módon megkönnyítette, hogy Németh soha
nem rendelte alá magát semmilyen avantgárd dogmának, felfogását
leginkább permanens modernségnek nevezhetjük, amely tudatosan egyeztetni
tudta az esztétizáló modernség iránt benne mindvégig megmaradó
nyitottságot a legradikálisabb avantgárd kísérletek pártfogolásával.
2015. április 30. 18.00
Földes Györgyi: „A pódium akrobatája”: Simon Jolán előadóművészete
Ha valahol, Magyarországon végképp úgy tűnik, igaz Susan Rubin Suleiman
állítása az avantgárd és a női pozíció rokonságának tekintetében,
miszerint ezek közös lényegi vonása, hogy a kultúra margóján
helyezkednek el. Ami az avantgárd mozgalomban résztvevő nők helyzetét
illeti, az már a kettős marginalitás esete. A magyar avantgárd egyik
fontos szereplője Simon Jolán szavalóművész, aki előbb a Belvárosi
Színházban játszott fontos szerepeket Maeterlinck-, Strindberg és
Hauptmann-darabokban, majd egyfajta sajátos
expresszionista-futurista-dadaista jegyeket hordozó előadásmódot
alakított ki a MÁban megjelenő magyar és külföldi avantgárd
irodalom népszerűsítésére, még később szavalókórusokat alakított – egyik
legfőbb eredménye a Munka szavalókórusának vezetése. Az előadás
célja az eddig legfőképp Kassák Lajos feleségeként ismert, voltaképpen
iskolateremtő előadóművész sajátos, eddig nem igazán feldolgozott
művészi életpályájának a rekonstruálása. Továbbá annak bemutatása, hogy
mit köszönhet mindennapi áldozatos irodalomszervezői munkájának a magyar
avantgárd kultúra, s egyáltalán, az avantgárd folyóiratok, amelyek
voltaképpen mindennek legfontosabb „hordozófelületét" képezték.
2015. május 7. 18.00
Zwickl András: Kassák és az 1910-es évek művészete
Kassák
figyelme párizsi tartózkodása alatt fordult a képzőművészet felé, majd
hazatérése után budapesti kiállításokon kísérte figyelemmel a művészet
legfrissebb fejleményeit. Az 1913-as év két nagyszabású kiállítása, a
Nemzeti Szalonban megrendezett „Futuristák és expressionisták
kiállítása” és a Művészház-beli „Nemzetközi postimpresszionista
kiállítás” Herwarth Waldennek, a berlini Der Sturm szerkesztőjének
köszönhetően érkezett Budapestre. Kassákra nagy hatással volt Walden
személye és működése, pár évvel később közvetlenül is kapcsolatba került
vele. Az előadás egyfelől a két kiállítás anyagának rekonstruálásával
azt mutatja be, hogy Kassák milyen művészekkel, művekkel ismerkedhetett
meg, másfelől azt vizsgálja, hogy mennyiben szolgált Kassák számára
követendő például Walden, aki az átalakulóban lévő művészeti szcéna új
típusú szereplőjeként vállalkozott a kortárs törekvések propagálására.
2015. május 14. 18.00
Kappanyos András: A MA korszakai
Bár
Kassák egész pályája során igyekezett elkerülni, hogy munkásságát és
mozgalmát a nemzetközi hatású izmusok valamelyikének közvetlen hatása
alá sorolják (a magyar aktivizmust mindvégig az irányzatokon
felülemelkedő, lényegében morálisan meghatározott művészi
magatartásformaként láttatta), valójában nagyon is izgatta az
izmus-taxonómia kérdése. Az előadás azt vizsgálja, hogy a külső
impulzusok és a változó önmeghatározások erőterében hogyan módosult a
folyóirat arculata – beleértve ebbe a közölt szerzők és művek
kiválasztását, a preferált műfajok változó arányát, s különösképpen a
tipográfia, a vizuális formátum, a nyomdatechnika látványos változásait.
2015. május 21. 18.00
Szeredi Merse Pál: A bécsi MA nemzetközi horizontja (1920-1925)
Az
előadás a Tanácsköztársaság bukását követően öt éven át kényszerű bécsi
emigrációban megjelenő MA folyóirat, valamint az aktivista
művészcsoport történetével kapcsolatos újabb kutatások eredményeit
mutatja be. A prezentáció célja, hogy feltárja a magyar emigránsok,
valamint az osztrák kulturális közeg interakcióját, illetve hogy
részletes esettanulmányokon keresztül végigkísérje Kassák Lajos
nemzetközi kapcsolatrendszerének változásait az 1920 és 1925 közötti
időszakban. A fenti kérdések tanulmányozása, valamint a rendelkezésre
álló források számbavétele nagyban hozzájárul, hogy Kassák Lajos
szerkesztői gyakorlatát minden korábbinál részletesebben, mélyebben
megismerhessük.
2015. szeptember
Botár Olivér: A műtárgy mint információ / az információ mint műtárgy
Moholy-Nagy
László egyik legprovokatívabb kijelentése szerint a művészet valójában
az információ közlésének egyik formája. Ez az elképzelés Moholy-Nagy
azon meggyőződésében gyökerezik, amely szerint a műalkotásokkal
kapcsolatban a gondolat az elsődleges, míg a műtárgy kivitelezése csak
másodlagos. Mindebből az is következik, hogy a műalkotás tényleges
létrehozása esetenként alárendelt szerepbe kerül. Ha kiindulási pontként
elfogadjuk azt a vélekedést, hogy a koncepció jelenti a műalkotás
lényegét (és nem a megalkotás), akkor csak egy lépés eljutnunk ahhoz a
belátáshoz, hogy a művészet felfogható a tudás egy formájaként. Így,
bármiféle tudáshoz hasonlóan, a művészet is átalakítható információvá,
ami egyezményes kód alapján bárki számára továbbítható, és bárki által
megfejthető. Ha pedig a művészet a tudás egyik formája, akkor az
információ is megjelenhet művészetként. Maga Moholy-Nagy komoly
erőfeszítést tett annak érdekében, hogy kiadványait a lehető
legtökéletesebben tervezze meg és nyomtassa ki. Ezen a téren Moholy-Nagy
sokat köszönhetett Kassák Lajosnak, az új tipográfia és könyvtervezés
úttörőjének, aki a Moholy-Nagy által is követett magas színvonalon
dolgozott. Moholy-Nagy rendkívül átfogó módon kívánta érvényesíteni a
művészet életbe történő integrálásának elgondolását, amit Walter Gropius
nyomán „Gesamtwerknek” nevezett. Erősen esztétizált és gondosan
tervezett kiadványaival és könyvsorozataival egyfajta Gesamtkunstwerket
kívánt megvalósítani. Míg az 1923-as „Emaille” (telefon)képek a
„művészet mint információ” elgondolását hangsúlyozták, addig 1920-as
projektjei az „információ mint művészet” koncepciójának feleltek meg.
Sasvári Edit: Az archívum mint kiállítási forma: az avantgárd dokumentumok múzeumi bemutatásának kérdései
Kassákot
általában mint absztrakt festőművészt szokás bemutatni. De biztosak
vagyunk-e abban, hogy Kassák festői munkássága a legérdekesebb része
életművének? Kassák életútjának van egy másik része is: a szerkesztői
tevékenysége, társadalmi aktivitása, nemzetközi kapcsolatrendszere, a
magatartása, a folyamatokat generáló képessége, harcos attitűdje az új
eszmékért. Egy biztos, ezek a szempontok absztrakt festményein keresztül
nehezen lennének bemutathatók. Dokumentumok segítségével viszont igen,
ideális esetben archívum formájában. A múzeumok az avantgárd mozgalom
dokumentumait többnyire háttéranyagként kezelik, ritkán kerülnek múzeumi
térbe, vagy ha igen, bemutatásuk módja más muzeológiai munkát igényel,
és más nézői attitűdöt mozgat meg, mint amikor a kurátor műtárgyakkal
dolgozik. Ezt a problematikát járja körül az előadás.