Borbély Sándor színművész József Attila estje a Kassák Múzeumban

Minden a katonasággal kezdődött, 1975-ben. 
Amikor bevonultam, nálam volt egy József Attila kötet és csodák csodája, nem vették el tőlem, ott hagyták nálam. Boldogan szorítottam magamhoz. Két év együttlét József Attilával! Kapaszkodtam belé, hogy túléljem. Minden gondolata belémivódott, az életem része lett. Aztán eltelt sok, sok év, de egy nap megjelent egy...
Kép a tükörben...
Hogyan volt, azt már nem tudom.

De mégis csak megláttam egyszer,
Bámultam rája nagy szemekkel.

Csókol Attila, a hírneves költő,
melyet nem szül kettő,
sőt három emberöltő – mondta tréfálkozva.
Megszólalni sem tudtam.
 
Öregem, no mi van veled?
Élsz, ahogy élsz! 
Feledni nem tudsz annyit, hogy ember ne maradj! 
S ezt te ne tudnád? – szólított meg.
 
Te vagy az, József Attila?
Te itt?... – nyögtem ki nagy nehezen.
 
Igen én vagyok... az a gyermek, akit nem szerettek, s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik – mondta nevetve, aztán szenvedélyesen folytatta:
Én azt akarom, bár ostobának látszik
a vágy, mely elmém kockáival játszik,
hogy úgy szeressen az egész világ
téged s engem, mint anya kisfiát,
egyetlen kisfiát, vagy kisleányát. 
Persze…ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom, 
mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet.
 
Velem van, hozzám beszél Attila a költő! – szólaltam meg hitetlenkedve.
 
Én költő vagyok, de nem kell dicsőség,
ne ünnepelje bennem senki hősét,
Ily ünneplést én Istenre hagyok
Tudod...
Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.
 
Néztem égve.
Arca, alakja tűztükörbe,
Szemembe rögződött örökre
S szívemre hajlott tündökölve. 
 
Én és Te, most itt, együtt... – dadogtam.
 
Én nem vagyok te, én nem csupán látszom, én játszom!
És eltűnt a kép, hiába kapkodtam utána. És ekkor, messziről hallottam még a hangját:
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem –
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges
 
Ne feledd! Ez mind csak játék!
Csókol Attila
 
Már régen volt, csak ezt tudom.
A „Csókol Attila...” estemet ez a találkozás ihlette.
Gerincét ezek a kevésbé ismert töredékek, verscsírák, személyes jellegű apróságok alkotják, miközben elhangzik a nagy versei közül is több.
 
Kedves Nézők!
Játsszatok velünk, ezt kérjük:
 
Borbély Sándor és József Attila

BORBÉLY SÁNDOR színművész, rendező, drámapedagógus. 1981-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Kazimír Károly és Iglódi István osztályában. Pályafutása során olyan neves teátrumok színpadán alkotott, mint a debreceni Csokonai Színház, a Rockszínház, a Vígszínház, a Katona József Színház és a Karinthy Színház, miközben olyan mesterektől sajátította el a szakma legmélyebb rétegeit, mint Taub János vagy Valló Péter. Színészi munkája mellett jelentős rendezői és iskolateremtő tevékenysége: feleségével közösen alapított színházi műhelyében dolgozta ki A képzelet felszabadítása elnevezésű egyedi módszertanát, amelyet később Dr. Csepeli Györggyel együttműködve, szociodrámai elemekkel bővítve az egyetemi oktatásba is integrált.
 
Művészi útja az utóbbi évtizedekben az önálló estek és a versmondás felé mélyült el. Az apostol című előadásával – mely a Kaleidoszkóp Versfesztivál fődíját is elnyerte – több mint egy évtizede járja Európa és Magyarország színpadait, misszióként közvetítve a klasszikus magyar lírát a legfiatalabb nemzedékek számára is. A Magyar Versmondók Egyesületének tagjaként és a Kulteátrum alapító-művészeti vezetőjeként hitvallása a közösségformáló erejű, őszinte színház. Legutóbbi felolvasó színházi estjein József Attila és Ady Endre sorsán keresztül keresi az utat a lélek legrejtettebb tartományaihoz.


Belépőjegy: 2500 Ft
Óbudai lakcímkártyával a belépés ingyenes!

Regisztráció: kassakmuzeum@pim.hu