A lakatosinasból lett öntudatos gyári munkás Kassák első meghatározó olvasmányélménye egy Petőfi-kötet volt, amelyet ifjúkori szerelme, Rozka nyomott a kezébe. Kassák (akkor még Lajki) kezdeti tiltakozása után – „Köll a fenének. Egy könyvet már olvastam, de abban se volt semmi.” - minél többet forgatja, annál jobban becsüli nagy elődje költészetét. A verselés „fortélyait”, a rímgyártást is Petőfitől igyekszik ellesni. Nagyon egyedi módszeréről az Egy ember élete című önéletrajzi regényében is beszámol, amit ebben a rövid podcastban meg is hallgathattok ITT.
Az ifjú Kassák külsejét is tudatosan alakítja Petőfi mintájára. A fehéringes, nyakkendős konzervatív viselet ellentéteként állónyakú, fekete orosz inget hord, s hozzá később csúcsos, széles karimájú fekete kalapot választ. „Petőfis” kecskeszakálla hamar a gúnyolódás céltáblája lett, s erről kénytelen-kelletlen lemond, ám hátrafésült hosszú hajával (amihez viszont élete végéig következetesen hű marad) megteremti az avantgárd költő imázsának alapjait.