Az előadás társszervezője az Óbudai Társaskör

A PanoDráma bemutatja: Moisés Kaufman: A Laramie-projekt
verbatim felolvasószínház
Merényi Anna fordításában

Időpont: 2013. március 10. vasárnap, 19.00
Helyszín: Óbudai Társaskör (Budapest, III. kerület, Kiskorona u. 7.)

Jegyárak: 1000 Ft / 500 Ft

1998-ban egy Laramie nevű kisvárosban agyonverték Matthew Shepardot, egy húszas éveiben járó fiatalembert, akinek egyetlen bűne az volt, hogy meleg. Támadója egy hasonló korú férfi volt, aki félholtan hagyta hátra áldozatát egy kerítéshez kikötözve. Két nappal később Shepard belehalt sérüléseibe. A sokszoros díjnyertes amerikai drámaíró-rendező Moisés Kaufman társulatával Laramie-be utazott interjúzni. A verbatim színházi darab másfél év számos látogatásának interjúiból és tárgyalási jegyzőkönyveiből készült és elnyerte a 2001-es év legjobb drámájának díját. Azóta a második leggyakrabban játszott amerikai színdarab az Egyesült Államokban.
Konkrétan a darab sikere nyomán vette fel Barack Obama 2008-ban a homofóbiát is a gyűlöletbűncselekmények közé.

A darab 21 szerepében az alábbi színészek láthatók:
Bánki Gergő, Bezerédi Zoltán, Ördög Tamás, Szamosi Zsófia, Urbanovits Krisztina

Dramaturgia: Garai Judit, Hárs Anna

Színpadra állította: Lengyel Anna

A felolvasószínházi előadás egyszer volt látható a POSzT-on 2011 júniusában. Akkor így írt róla a kritika:

Jól példázza a szöveg, hogy civil megszólalásaink milyen jellemzőek (...) ahogy azt is, hogy mi mindenre képes egy beszédes szöveghalom esetén az összeállítás és a sorrend. (Ebben az esetben az összes általam látott posztos felolvasószínházi előadások talán legélvezetesebbjére.) A familiárisan csengő, stilizálatlan szövegek adta valódiságot a szerző kevés eszközzel izgalmas történetté és legalább ennyire izgalmas kérdéssé teszi. A darabban a helyiek, rokonok, barátok és egyházfik beszédes megszólalásai során lassan összeáll egy békés, teljesen hétköznapi település képe (...), ahol „ilyesmi nem szokott történni”, de – ez az eset mégis megtörtént. S ennek – az elhangzó dokumentumok alapján – éppen a hétköznapisága a legijesztőbb…
Kaufman a szó klasszikus értelmében teszi drámává, történéssé ezt a beszédfolyamot, amely kifejezéseiben önmagában is önleleplező, és a világunkat, ahol pontosan az történik, amit mindennapjainkban látunk történni magunk körül. (...)
A szerzői eszközök visszafogottságához illeszkedve, Lengyel Anna rendezése sem ötletkavalkád, csupán néhány ötlet, ám ezek az ötletek minden esetben hozzászóltak a szöveghez. Az egymás mellé sorbaállított szereplők, akik ütemes egymásutánban olvassák szövegeiket a kottaálványon elhelyezett szövegkönyvekből, a háttérben vetített fényképek a valódi arcokról és helyszínekről, és „az Úr gyűlölete tiszta!” jellegű gondolkodásmód néhány lelkészének térbeli előrehozatalával Lengyel éppen olyan világosan beszél, mint a szerző. A rendező által kitalált forma olyan mértékben állt össze a szöveggel, hogy a végén az lehetett az ember érzése, hogy talán éppen a felolvasószínház lehet az igazi otthona ennek a darabnak.
(Török Ákos 7x7)

Az előadás a 20!2 KASSÁK ÉV rendezvénysorozat része.

Támogató:
Nemzeti Kulturális Alap