Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia: Természet, rajz, lexikon – diagrammatológiai tanulmányok
Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia tervezett kiállítása az elmúlt száz év legfontosabb enciklopédikus jellegű képzőművészeti munkáit állítja középpontba. Egyik fontos forrásuk Maria Mies német szociológus munkássága, és az általa 1999-ben megalkotott jéghegy-diagram, amely a kapitalista, patriarchális gazdaság látható és láthatatlan rétegeit szemlélteti: a felszínen a fizetett munka, míg a mélyben a láthatatlan, gondoskodó és önfenntartó tevékenységek húzódnak. Kiállítási projektjük olyan gazdaságpolitikai, szociológiai és antropológiai ábrázolásokat vizsgál, amelyek Mies diagramja mellé helyezhetők – az Isotype rendszertől Bourdieu-n át Andrea Fraserig. Másik fontos forrásuk a Madzsar József által szerkesztett, Pérely Imre által illusztrált Társadalmi lexikon (1928), amely ahhoz ad támpontot, hogy milyen vizuális és szöveges elemeket kellene újragondolni egy 21. századi kiadáshoz. Kiállításukon terveik szerint történeti emlékek, objektek, videó, és egy nagyobb szabású frottázs-festmény sorozat is szerepelne.
Kocsi Olga: Láthatatlan munka – próbáld ki most!
Kocsi Olga projektjének célja, hogy az olyan, társadalmilag alulértékelt, láthatatlan munkafolyamatokat – amilyen például a házimunka és a gondozás – vizuálisan és érzékileg megtapasztalhatóvá tegye. Kiállításterve a BME rezidenciaprogramja keretében megkezdett művészeti kutatására épül, melynek során a művész mozgásrögzítési (MoCap) technológiával és Kinect kamerával valódi emberek mindennapi mozdulataiból hozott létre műtárgyakat különböző médiumokban (3D print, üveg- és acélnyomat, videóinstalláció). A Kassák Múzeumba tervezett kiállítás fókuszpontjában ezek a munkák állnak, ahol többek között Szabó Eszter Ágnes „mosogatáslenyomatát” rekonstruáló darabja, vagy Szeri Viktor táncos zuhanykabin takarító koreográfiájának 3D szoborszerű lenyomata lennének láthatók. Készül azonban egy kifejezetten a múzeumi térre fejlesztett interaktív installáció is. A nézők itt vetítős-kamerás mozgásérzékelős rendszer segítségével saját házimunka mozdulataik – porszívózás, felmosás, portörlés, söprés vagy vasalás – révén hozhatnak létre vizuális testlenyomatokat a falakon. A valós idejű mozgásadatok szoftveresen alakulnak át mozgáslenyomatokká és vizuális szobrokká, így a látogatók egyszerre válnak alkotóvá és résztvevővé egy közösségi, testalapú emlékmű létrehozásában. A projekt kritikai, de játékos eszköztárral közelíti meg az avantgárd hagyományok újraértelmezését, hiszen olyan mozdulatokat tesz láthatóvá, amelyek a társadalmi emlékezetben nem rögzültek, mégis mindennapjaink nélkülözhetetlen részét képezik.
Januško Klaudia: A késem alatt
Januško Klaudia művei videójátékok női karaktereiből kiindulva vizsgálják a nőkről alkotott szélsőséges, fetisizált képet, rávilágítva annak abszurd és humoros ellentmondásaira. Projektterve egyrészt a női testhez kapcsolódó erőszak online és offline formáit, másrészt a női testre irányuló, leginkább szépészeti szándékú beavatkozásokat vizsgálja a test, mint reprodukciós gép aspektusában. A horror- és akciófilmek formanyelve mellett feminista avantgárd művészek közismert munkái is koncepciója szerves részét képezik. Ilyen Lynn Hershman Leeson 1975-ös Roberta Construction Chart #1 című műve, melynek az arcot felosztó, szaggatott vonalai a tervezett kiállítás kiindulópontjaként, formai kereteként jelennének meg. A művész ezzel egyrészt a szépészeti beavatkozások formanyelvére utal, másrészt arra, miként vált a női test feletti kontroll – különösen az erőszak és elnyomás burkolt formái – egyre inkább esztétizált, könnyen fogyasztható, szórakoztató és audiovizuálisan vonzó és emiatt függőséget keltő tartalommá a kortárs médiában. Januško Klaudia különböző médiumokban megvalósítandó alkotásai erre a jelenségre reflektálnak, és a kiállításban installatív műegyüttesként, fanyar humorral hangsúlyozzák annak ellentmondásait.
Monory Ráhel: „Rettenetes a kísértés a jóra”
Monory Ráhel projektje a kritikai pedagógia elméletén és gyakorlatán keresztül hív arra, hogy megnevezzük a félelmeinket és utakat képzeljünk el a kapitalizmus utáni világ felé. A kiállításterv arra az ideára alapoz, hogy amit az emberről gondolunk, az meghatározza a társadalmi képzeletünket és a kapitalizmus gyakorlatával szemben milyen emberképből indul ki „ a felszabadítás pedagógiája”. A kritikai pedagógiai módszerek bemutatásán keresztül vizsgálja az alkotók és alkotások mozgalmi szerepét, és az olyan tudástermelést, ami a közös alkotás révén történik. A projekt a kritikai pedagógia változáselméletét járja körbe és próbál ívet rajzolni a valós világból a vágyott felé négy témában: 1. a félelem elutasítása, 2. kísértés a jóra, 3. az alkotás mozgalmi szerepe, 4. a kritikai pedagógia változáselmélete. A kiállítás képek és egy interaktív árnybáb installáció formájában valósulna meg. A kiállítás a Pirosfecske Pedagógiai Kollektíva tevékenységén és azon a vízióján alapul, hogy milyen lenne az a világ, amiben élni szeretnénk.
Nagy Barbara: Rejtett avantgarde
Nagy Barbara metszett fekete fatáblái a látással és a láthatósággal foglalkoznak. Kiállításterve Moholy-Nagy László Fény-tér modulátorát, illetve Kassák Lajos képarchitektúráit dolgozza fel oly módon, hogy az ikonikus avantgárd műveket nem a maguk valóságában, hanem áttételesen, rejtetten, gondolatiságukkal vagy anyaghasználatukban idézi meg. Így például egy képarchitektúra létrehozása fatáblák térbe forgatásával, melynek egyik előzménye a művész A sötétségben minden világosan érthetővé lesz című, japán tükörrel (Makyoh) készített DLA mestermunkája. Másik tervezett munkája a kiállítóterem egészére kiterjedő installáció, szilícium kristály felületébe karcolt fénnyel és a látással kapcsolatos szövegekkel. E szövegek a felületen észrevehetetlenek, de amint párhuzamos fénynyaláb éri őket, a szemközti falra kivetülnek.
A pályaműveket elbíráló szakmai zsűri tagjai Andrási Gábor művészettörténész, Bán András művészettörténész, Csatlós Judit muzeológus, kurátor, Lázár Eszter művészettörténész, valamint Koltay Dorottya Szonja és Seress Anna, a 2024. évi Kassák kortárs művészeti díj nyertesei voltak.
A Kassák kortárs művészeti díj összege bruttó 1,5 millió forint, amit a nyertes pályázó tervezett műve megvalósítására fordíthat.
A nyertes pályamű június 19-én kerül nyilvánosságra; a Kassák Múzeum önálló kiállítás formájában 2026-ban mutatja be.
A nyertes mű kihirdetése és egyben a díjátadó esemény időpontja:
2025. június 19. csütörtök, 17.00–18.00, helyszíne a Kassák Múzeum.
A díjátadót követően, 18.00 órakor nyílik meg a tavalyi nyertesek, Koltay Dorottya Szonja és Seress Anna Téglatan: Leomlott estig, felépült reggelre című kiállítása.
A Kassák kortárs művészeti díjat Dr. Argay István orvos és műgyűjtő mint alapító, és a Kassák Múzeum mint intézményi együttműködő hozták létre 2022-ben kortárs képzőművészeti alkotások és projektek létrehozásának ösztönzésére. A kezdeményezéshez kiemelt patronálóként 2023-ban a Rechnitzer-gyűjtemény is csatlakozott.
További információ: kassakmuzeum@pim.hu