Ahogyan arra már a sorozatunk bevezető fejezetében is felhívtuk a figyelmet: Csaplár Ferenc munkássága szorosan összekapcsolódott a Kassák Múzeummal, amelyet alapításától kezdve vezetett. Írásait összegyűjtő blogbejegyzéseink harmadik egységébe így olyan szövegek kerültek, amelyek részben a múzeum alapításával, történetével, a Kassák-hagyaték felépítésével, részben pedig Kassák örökségével, kultuszával, megítélésével foglalkoznak.
Csaplár két írásában eltérő módon közelítette meg Kassák kultuszát. A „Kassák, a próféta” című tanulmányában Kassák mozgalomvezetői pozícióját elemezte a kortársak megnyilvánulásai, versei, festményei alapján: azt vizsgálta, hogyan vált Kassák a magyar avantgárd mozgalom „prófétájává”. Egy 1998-ban megjelent írása pedig Kassák érsekújvári köztéri szobrának hányattatott sorsát dolgozta fel, személyes mikrotörténeti visszatekintés formájában. 2002-ben, Kassák egykori lakhelyén, a 13. kerületi Bulcsú utca 21/a épület falán elhelyezett emléktábla avató ünnepségén Csaplár arra hívta fel a figyelmet, hogy Kassák életművét Nyugaton jobban elismerik, és nagyobb kultusza alakult ki, mint hazánkban. „Ha idehaza létezik még Kassák személyével és műveivel szemben előítélet, netán elutasítás, ennek az lehet a legfőbb oka, hogy a köztudatban róla élő kép még mindig nem eléggé árnyalt” – írta Csaplár.
A Kassák Múzeum a szakmai és művészeti élet köztudatában nagyobbrészt Csaplár Ferenc nevével és személyével kapcsolódott össze. Nem véletlen, hogy a múzeum fennállásának 25. évfordulója alkalmából barátai és munkatársai „25 éves a Csaplár Múzeum” címmel készítettek számára köszöntő fotóalbumot. Csaplár a múzeum 25. évfordulója alkalmából a Magyar Múzeumok folyóiratban közölt egy áttekintő írást a Kassák-hagyatékról és a múzeum történetéről, ennek ismeretterjesztő verziója később az Élet és Irodalomban kapott helyet.
A Petőfi Irodalmi Múzeum (korábban a Kassák Alapítvány) a Kassák-életműnek nem csak kezelője, de jogörököse is lett. Csaplár Ferenc a Kassák Múzeum vezetőjeként szoros figyelemmel követte Kassák verseinek, írásainak, képzőművészeti alkotásainak megjelentetését. Alaposan ellenőrizte az antológiákban újraközölt Kassák-versek szövegét, és amikor eltéréseket, figyelmetlenségeket vett észre, annak több esetben hangot is adott. Csaplárt különösen érzékenyen érintette az, hogy Kassák egyik legismertebb, és legtöbbször újraközölt versének, A ló meghal a madarak kirepülnek című poémának a szövege rendszeresen hibás tördeléssel és számos pontatlansággal jelent meg. Ezzel kapcsolatos meglátásaira több írásában is visszatért: az 1987-es Kassák-vitanapon tartott előadásában, valamint két írásában az Élet és Irodalomban, többek között az 1996-ban megjelent Hét évszázad magyar költői című versantológia kapcsán. A ló meghal a madarak kirepülnek vers történetével, kiadásaival és kanonizációjával kapcsolatos újabb kutatásainkat a Kassák Múzeum 2022-ben megjelent, Úton 1909: Kassák, Szittya, hosszú versek, rövid forradalmak című kötetünkben adtuk közre.
A Kassák-kutatások néhány kérdéséről. Tiszatáj, 41. évf. 6. szám, 1987, 54-57.
Kassák, a próféta: Fejezet egy kultusz történetéből. Vigília, 57. évf. 2. szám, 1991, 112-115.
A pléh szamovár, avagy egy remekmű kálváriája. Élet és Irodalom, 41. évf. 33. szám, 1997, 6.
Szoborállítás Érsekújvárott: Fejezetek a Kassák-kultusz történetéből. Kortárs, 42. évf. 2. szám, 1998, 72-75.
25 éves a Kassák Múzeum. Magyar Múzeumok, 7. évf. 4. szám, 2001, 36-37.
Kassák egyetemessége. Élet és Irodalom, 46. évf. 26. szám, 2002, 15.
Egy hagyaték felépítése: A Kassák Múzeum gyűjteményéről. Élet és Irodalom, 48. évf. 26. szám, 2004, 17.
Az újratördelt Kassák. Élet és Irodalom, 49. évf. 35. szám, 2005, 11.
A blogsorozat a Kassák Múzeum "Kassák Lajos és Simon Jolán 1909 és 1928 közötti levelezésének digitális kritikai kiadása és a modernségkutatás új perspektívái" (OTKA FK-139325) című kutatási projektjéhez kapcsolódóan készült.
Szeredi Merse Pál