A foglalkozás során a tömeg és hang viszonyával kísérletezünk; a századeleji munkásság kulturális törekvéseiben és az avantgárd művészetben gyakran használták a kórus műfaját a „tömegek akarata” vagy – ahogyan azt Kassákék tették – a kollektív művészet metaforájaként.

A beszélgetés és a gyakorlatok során azokat a párhuzamokat fejtjük fel, amelyek a jelen és a történeti múlt tömegélményei között fennállhatnak. Gimnazistaként mik lehetnek azok a helyzetek, amikor „hangot adunk” véleményünknek, identitásunknak, jelenlétünknek? Vannak-e tapasztalataink arról, milyen a tömeg részévé válni akár egy fesztiválélmény felidézésével? Szoktunk-e tátogni a himnusz alatt?

A foglalkozás során az egyik fő kérdés, hogy az adott történelmi kontextusban ezeknek a megnyilvánulásoknak mi a jelentősége, formája, ereje. A résztvevőkkel alkalmi szavalókórust hozunk létre, amely során a műfaj formajegyeivel is megismerkedünk, nyersanyagként felhasználva a beszélgetések során elhangzott felvetéseket, igyekszünk találni és megszólaltatni egy olyan közös gondolatot, amivel mindenki azonosulni tud.

Kapcsolódás a kerettantervhez

• Magyar nyelv és irodalom: Nyelv és társadalom; Világirodalom – avantgárd irányzatok; A magyar avantgárd
• Történelem: Magyarország a két világháború között
• Ének-zene: Generatív (önállóan és/vagy csoportosan alkotó), kreatív zenei tevékenység