KÖZÖSSÉG, ÁLOM, PÁRHUZAMOS VALÓSÁGOK, ELLENTÉTEK ÉS MOZGÁS

Öt terv, öt izgalmas kérdésfelvetés – a Kassák kortárs művészeti díj finalistáinak bemutatása

Kassák Lajos életművének aktualitása tagadhatatlan; szellemisége ma is elevenen hat a kortárs művészetre. Az idén első alkalommal meghirdetett Kassák kortárs művészeti díj célja olyan alkotások létrejöttének támogatása, amelyek kapcsolódnak Kassák művészet szemléletéhez és az avantgárd mozgalmak által felvetett kérdések mai értelmezéséhez. A nagyszámú pályázó közül öt alkotó maradt versenyben, pályaműveik öt különböző szemléletmódot képviselnek.

Kassák a huszadik század egyik legsokoldalúbb magyar művészegyénisége. Író, képzőművész, lapszerkesztő, tervezőgrafikus és közösségteremtő egyéniség, aki különböző módokon és formákban reagált az éppen aktuális társadalmi helyzetre és a kortárs művészet kihívásaira. Művészeti és közösségszervező tevékenysége során a társadalomkritikát merész jövőalakító elképzelésekkel ötvözte. Az 1910-es évektől – világháló nélkül is – hatékonyan működtette egész Európára kiterjedő kapcsolatrendszerét. Szerteágazó tevékenységéhez, újító gondolataihoz már életében is sokan kapcsolódtak. Kritikai hangvétele, rendíthetetlen személyisége pedig sokaknak példaként szolgált még halála után is. Kérdésfelvetései a művészet feladatáról valamint a művészet és a társadalom kapcsolatáról mindmáig aktuálisak. A Kassák kortárs művészeti díj olyan alkotások létrejöttét segíti elő, amelyek megmutatják e gondolatok mai érvényességét.

A Kassák kortárs művészeti díjat Dr. Argay István nemzetközileg elismert szülész-nőgyógyász szakember, műgyűjtő alapította. A díjalapító, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeummal valamint az Interart Alapítvánnyal közösen meghirdetett felhívásra nagyszámú pályázat érkezett. A pályaműveket öttagú zsűri véleményezte, melynek tagjai Andrási Gábor, Csatlós Judit, Kertész László, Kopeczky Róna és Rockenbauer Zoltán voltak.

Döntésük alapján az öt legjobb tervet ERDEI KRISZTINA, HORVÁTH LÓCZI JUDIT, IGOR ÉS IVAN BUHAROV, KELLE ANTAL és SZABÓ ATTILA képzőművészek nyújtották be, közülük fogja kiválasztani a zsűri nyertes pályázót.

A Kassák kortárs művészeti díj nyertesének kihirdetése és a díj átadása 2022. április 13-án, szerdán, 18 órakor lesz a Kassák Múzeumban.

Az erre az alkalomra készített díjtárgy Botos Péter üvegművész és Lepsényi Imre dizájner közös alkotása.

A pályázókat és pályaműveiket március 21. és 31. között a Kassák Múzeum közösségi média oldalain a nagyközönségnek is szeretnénk bemutatni, naponta egy-egy rövid videó formájában. A kisfilmek a címekre kattintva itt is megtekinthetők.


A szűkített listára bejutott pályaművek:
 

IGOR ÉS IVAN BUHAROV: MINKET ANARCHISTÁKAT NEM NYUGTALANÍTANAK MORÁLGILISZTÁK

(A cím idézet Kassák Lajos Egy ember élete című önéletrajzi regényéből)

Igor és Ivan Buharov filminstallációjának középpontjában Szittya Emil költő, író, festő, művészetkritikus alakja áll, aki Kassákra is komoly hatással volt. 1909 júliusában, Stuttgartban találkoztak először, amikor Kassák éppen Budapestről Párizsba gyalogolt. Együtt csavarogták végig Nyugat-Európát, miközben Szittya koldulással és szélhámos trükkökkel biztosította a létfenntartásukat. Szittya a második világháború alatt Franciaországban kezdte el ismerős és ismeretlen emberek álmait gyűjteni. 82 álom a második világháború idején 1939-1944 (82 rêves pendant la guerre) című kötete is álomgyűjtemény, amely különösen inspiráló volt a pályázók számára, akik korábbi filmjeikben is többször foglalkoztak már az álom témájával. A szerzőpáros többcsatornás, szuper 8 mm-es technikára épülő filminstallációja elsősorban Szittya egyéni hangú – kollázsjellegű, fragmentumokból építkező – írásaiból, illetve nemrég megtalált festményeiből merít ihletet. Szittya Emilt filmesként képzelik el, aki csavargásait és az általa gyűjtött álmokat nemcsak írásaiban, hanem kísérleti filmekben is feldolgozza. Az alkotók a projektterven Erdődi Katalin dramaturggal és kurátorral dolgoznak együtt.

ERDEI KRISZTINA: ÉL ÉS ALKOT
Erdei Krisztina pályaműve pályaműve a művész lehetséges társadalmi szerepeit állítja a fókuszba Kassák Lajos utópikus elképzeléseihez és közösségszervező kezdeményezéseihez kapcsolódva. A korábban civil szervezetekkel folytatott tevékenysége nyomán értelmezi újra a társadalmi és művészeti praxis közötti kapcsolatokat. A hátrányos helyzetű településeken végzett művészeti nevelési programokat dokumentáló saját fotóit vizuális analízisnek veti alá. Kiemel vagy eltakar egyes részleteket, a láthatót feldarabolja, miközben esztétikussá teszi a sokszor spontán, egyszerű jeleneteket. A paszpartuk és a képek rétegezése a társadalmi munkára és annak esztétikai vetületére reflektálnak, arra az ingázásra, melyet az alkotó az önkéntes munka és a művészeti intézményrendszer, vagyis az „él és alkot” között bejár.

HORVÁTH LÓCZI JUDIT: LET ME PLAY!
Horváth Lóczi Judit számára Kassák és az avantgárd mozgalmak szellemisége főleg ellentétpárokkal ragadható meg: rend és rendetlenség, bezártság és szabadság, szigorú elvek és határtalan játékosság. Ez a kettős attitűd határozza meg a saját munkáit is. Pályaművének alapja egy geometrikus rendben felépített moduláris installáció, ahol folyamatos az átjárás a két- és a háromdimenzió között. A művek színvilága a fekete-fehér ellentétre épül. Projektjének leghangsúlyosabb eleme egy tíz elemből álló installáció, melyet vonalrajzok és kisméretű síkplasztikák és egy térbe állított objekt egészít ki. A térben mozogva, a kitakarások és együtt-állások egy folyamatosan változó geometrikus konstrukciót rajzolnak ki.

KELLE ANTAL: AZ IDŐTLENSÉG ÁLMAKelle Antal abból indul ki, hogy másokkal együtt Kassákot is folyamatosan izgatta, milyen hatása lesz a tevékenységének 100 év múlva. Terve három szoborcsoportra épül. Az első egy Képarchitektúra-modulátor, amely a klasszikus avantgárd geometrikus formáival operál, és egy mobil formájában állandó mozgásban, egyfajta káoszban tartja ezeket a formákat, egy-egy pillanatra azonban felvillantja Kassák néhány ikonikus képarchitektúráját. A második mű az Időkocka, amibe különféle vizuális elemeket rejt el, összekötve a múlt formáival operáló modulátort és a jövőbe mutató harmadik művet. Ez utóbbi az Interaktív képarchitektúra építő térinstalláció, melynek terébe lépve a néző a különböző idomokat, táblákat foghat a kezébe. Ehhez tartozik egy speciális térfigyelő, amely felismeri és kivetíti a falra ezeket a geometrikus formákat. Leköveti a táblák közelségét, távolságát, pozicionálását is. Kelle munkája tehát egyfajta szabad építkezést tesz lehetővé, amely egyedül vagy akár tíz résztvevővel is játszható.

SZABÓ ATTILA: MÁS LETT A DOLGOK OPTIKÁJA
A figyelem elterelése a fontos részletekről bonyolult apparátust igényel. Emellett „lankadatlan figyelmet is, néha pedig nem kevés fantáziát. De sok esetben elég az is, ha egy jól megfigyelhető részletet, amire mindenki, aki látta, emlékezni fog, úgy mutatnak be, hogy a legjellemzőbb tulajdonságait éppen az ellenkezőjére fordítva emlegetik és minden egyéb összetevőn nem változtatnak szemernyit sem" – írja Szabó Attila kiállítási koncepciójában. Kiállításterve a párhuzamos valóságok hétköznapi jelenségére reflektál pusztán optikai eszközök segítségével, objektív szemléletet biztosítva, az elfogultság kísértése nélkül. Az egyik műtárgycsoport egy fake optikai eszközpark, furcsa szemüvegek gyűjteménye, melyeket ha felveszünk, azt hihetjük, alkalmassá tesznek minket egy másik valóság felfedezésére. A koncepció másik eleme fotómunkákból áll. A művész itt homorú tükrök segítségével teszi láthatóvá azokat a helyszíneket, ahol a paralel univerzumok igazságtartalma véletlenül találkozik az időben. Az optikai kisülés anomáliát hoz létre a látványban, amit a dèja vu érzés vizuális megfelelőjeként lehet szemléltetni.

Sajtómappa