Érettségi környékén mindannyian kicsit elbizonytalanodunk, ami teljesen érthető: a jövőnk ismeretlen, kontúrjai homályosak, és bizonyosan fantáziálunk róla, de szorongunk is attól, hogy kik leszünk néhány év múlva, mit fogunk csinálni. Mi motivál minket, mihez van egyáltalán kedvünk és tehetségünk? Milyen lesz a világ és hol lesz a helyünk benne? Miből is fogunk megélni? Létezik-e majd az a szakma, amit most választunk magunknak? Képesek leszünk-e formálni a külső körülményeket, vagy azok határoznak meg minket? S bizony megvan rá az esély, hogy évek múltán is keressük az előbbiekre a választ.
Olyan új sorozatot indítunk nektek, amelyben időről időre fiatal képzőművészeket faggatunk saját, még lezáratlan, dinamikusan változó, alakuló pályájukról. Arról kérdezzük őket, hogy kamaszként hogyan képzelték el a hivatásukat, milyen elképzelésekkel, esetleg félelmekkel indultak el és milyennek látják a jövőjüket. Különböznek-e a művészlét dilemmái más szakmákétól? Milyen munka a művészi alkotótevékenység? Illetve munka-e egyáltalán vagy örömteli elfoglaltság?
A rövid interjúk során csupa olyan kérdést tettünk fel a fiatal művészeknek, amelyeket szívesen megkérdeznénk Kassák Lajostól is, hiszen az ő művészi pályáját is kétségek, radikális váltások, folyamatos útkeresés és önképzés jellemezték. S noha Kassákkal beszélgetni sajnos már nincs módunk − a művészekkel készült interjúkkal párhuzamosan −, olyan szöveghű idézeteket olvashattok tőle, amelyekből kiderül, hogy életében milyen nehézségekkel, kihívásokkal szembesült és milyen válaszokat talált azokra.
Íme az első kérdés, amit feltettünk feltettünk volna Kassák Lajosnak.
“Mit jelent számodra művésznek lenni?”
Kassák Lajos
“Az emigráció szomorúságokkal és bizonytalanságokkal telt korszakában, 1920-tól 1926-ig mindent átértékeltem abból, ami a múltban történt, és sok mindent megláttam abból, ami még rejtőzködőn élt a jelenben s ebben a korszakomban tértem rá ismét arra az útra is, amin gyermekkoromban már megtettem egy-két lépést. Annak idején rajzolgattam és festegettem, s most intenzíven, tudatos átgondolással rajzoltam és festettem. A többirányú képzőművészeti kísérletezések közül a kubizmushoz, majd a konstruktivizmushoz kerültem legközelebb[…] Íme hát egyszerre voltam író, festő, szobrász, tipográfus. Együvé láttam az életet, és egyforma lelkesültséggel reagáltam a minden irányból felbukkanó jelenségekre. Fejlődésem újabb szakasza hatéves emigráció után itt alakult ki.” (Kassák Lajos: Önarckép háttérrel, 22. o.)
Sorozatunk első vendége Ember Sári képzőművész. Ezen a linken Sári rendkívül gazdag, izgalmas munkásságáról többet is megtudhattok; böngészésre őszintén ajánljuk.