Folytatjuk sorozatunkat! Érettségi környékén mindannyian kicsit elbizonytalanodunk, ami teljesen érthető: a jövőnk ismeretlen, kontúrjai homályosak, és bizonyosan fantáziálunk róla, de szorongunk is attól, hogy kik leszünk néhány év múlva, mit fogunk csinálni. Mi motivál minket, mihez van egyáltalán kedvünk és tehetségünk? Milyen lesz a világ és hol lesz a helyünk benne? Miből is fogunk megélni? Létezik-e majd az a szakma, amit most választunk magunknak? Képesek leszünk-e formálni a külső körülményeket, vagy azok határoznak meg minket? S bizony megvan rá az esély, hogy évek múltán is keressük az előbbiekre a választ.
Sorozatunkban időről időre fiatal képzőművészeket faggatunk saját, még lezáratlan, dinamikusan változó, alakuló pályájukról. Arról kérdezzük őket, hogy kamaszként hogyan képzelték el a hivatásukat, milyen elképzelésekkel, esetleg félelmekkel indultak el és milyennek látják a jövőjüket. Különböznek-e a művészlét dilemmái más szakmákétól? Milyen munka a művészi alkotótevékenység? Illetve munka-e egyáltalán vagy örömteli elfoglaltság? Legutóbbi vendégünk: Pálinkás Bence György.
A rövid interjúk során csupa olyan kérdést tettünk fel a fiatal művészeknek, amelyeket szívesen megkérdeznénk Kassák Lajostól is, hiszen az ő művészi pályáját is kétségek, radikális váltások, folyamatos útkeresés és önképzés jellemezték. S noha Kassákkal beszélgetni sajnos már nincs módunk − a művészekkel készült interjúkkal párhuzamosan −, olyan szöveghű idézeteket olvashattok tőle, amelyekből kiderül, hogy életében milyen nehézségekkel, kihívásokkal szembesült és milyen válaszokat talált azokra.
Íme egy kérdés, amit feltettünk volna Kassák Lajosnak:
“Mi az utazás szerepe az életedben?”
“1926-ban voltam másodszor Párizsban, de akkor már nem mint passzív szemlélő, hanem mint aktív résztvevője az új festészetnek. Ekkor már az absztrakt irányzat a felemás jellegű kísérletek fölé emelkedett. Saját helyzetemet világosan láttam az izmusok sűrűjében. Már ott tartottam,
hogy rá mertem bízni magam önmagamra. Hittem abban, amit csinálok, és láttam a továbbjárható utat. …Amikor hatévi emigráció után hazatértem, már jelentős festői sikerek és nemzetközi baráti kör volt mögöttem. Jöttem, hogy visszakapcsolódjam a magyar művészeti életbe, főképpen a festészetre gondoltam. Erre sokkal kevesebb lehetőséget találtam, mint amennyire gondoltam.” (Kassák Lajos: Önarckép háttérrel, 65.oldal.)
Sorozatunk második vendége Pálinkás Bence képzőművész. Ezen a linken Bence rendkívül gazdag, izgalmas munkásságáról többet is megtudhattok; böngészésre őszintén ajánljuk.