A Kassák Múzeum és a SzöSz-Műhely új programsorozatával, a fővárost hátrahagyva, az ország különböző pontjain hátrányos helyzetű diákokkal, helyi művészekkel és civil egyesületekkel közösen folytatja és gazdagítja a múzeum terében már évek óta sikerrel működő művészetpedagógiai programjait, és arra törekszik, hogy az új partnerekkel megalapozza a városhatárokon átívelő jövőbeli szakmai együttműködést. A Vándor Dada Szerkesztőség foglalkozásairól blogbejegyzésekben számolunk be nektek.
Pécsi programsorozatunk második alkalmával már otthonos terepre érkeztünk; a gyerekek rutinosan csücsültek le az asztalra kipakolt eszközök mellé, melyek közül a legnagyobb érdeklődést egy kalapba szórt, fél kilós betűhalmaz, Kassák A ló meghal, a madarak kiröpülnek című hosszúversének szavakra vagdosott tömege keltette.
Nagyon szeretünk az Élmény Tár alsósaival közösen alkotni; a káosz és rend határán egyensúlyozó, kakofon zsizsegés, a nyüzsgéssel betöltött kicsi tér, a bejárati ajtó ütemtelen nyikorgása: tökéletes lelkiállapot egy Dada szerkesztőségi ülésre. A dadaisták alkotói attitűdjére az általános iskolás diákok egyébként is nagyon fogékonyak, hiszen a dadaisták, az előítéletektől és beidegződésektől megszabadítva magukat, a pécsi fiatalokhoz hasonlóan, friss szemmel, bátran kísérleteztek − kitágítva a művészet lehetőségeit és határait.
A képvers, a kollázs és a Tristan Tzara-féle kalapvers fogalmaival megismerkedve, a hozott képeket és videókat alaposan megbeszélve és átböngészve, a gyerekek egy-egy maréknyi szókártyát ragadtak magukhoz „Kassák kalapjából”, vagyis a vers szókészletéből, és elkezdődött a szöveg- és képalkotás. Volt, aki inkább a prózai alkotásban, más viszont a kollázs készítésben jeleskedett.
Gyakran rácsodálkozunk arra, hogy a nyers, ömlesztett szavak hogyan alakulnak lírai gondolatokká. A mai alkalommal például megszületett a Vándor Dada Szerkesztőség első szerelmes verse, Bogi félmaréknyi szókártyájából:
A legboldogabb kolduskirálynő
Vagonokban szeretőm szeme
fiatal csillag galambok
félnie azóta már nem
A szöveg-és képkollázsokat mindannyian alaposan megvitattuk és eltettük a következő alkalomra. Legközelebb avantgárd bábokkal foglalkozunk majd, a legutolsó alkalommal pedig az Élmény Tár diákjaival megyünk a Drukker Közösségi Nyomdába, hogy kötetbe szerkesszük és kinyomtathassuk a szerkesztőségi műhelyben készült alkotásokat.
