Moholy-Nagy László egyik legprovokatívabb kijelentése szerint a művészet valójában az információ közlésének egyik formája. Ez az elképzelés Moholy-Nagy azon meggyőződésében gyökerezik, amely szerint a műalkotásokkal kapcsolatban a gondolat az elsődleges, míg a műtárgy kivitelezése csak másodlagos. Mindebből az is következik, hogy a műalkotás tényleges létrehozása esetenként alárendelt szerepbe kerül. Ha kiindulási pontként elfogadjuk azt a vélekedést, hogy a koncepció jelenti a műalkotás lényegét (és nem a megalkotás), akkor csak egy lépés eljutnunk ahhoz a belátáshoz, hogy a művészet felfogható a tudás egy formájaként. Így, bármiféle tudáshoz hasonlóan, a művészet is átalakítható információvá, ami egyezményes kód alapján bárki számára továbbítható, és bárki által megfejthető. Ha pedig a művészet a tudás egyik formája, akkor az információ is megjelenhet művészetként. Maga Moholy-Nagy komoly erőfeszítést tett annak érdekében, hogy kiadványait a lehető legtökéletesebben tervezze meg és nyomtassa ki. Ezen a téren Moholy-Nagy sokat köszönhetett Kassák Lajosnak, az új tipográfia és könyvtervezés úttörőjének, aki a Moholy-Nagy által is követett magas színvonalon dolgozott. Moholy-Nagy rendkívül átfogó módon kívánta érvényesíteni a művészet életbe történő integrálásának elgondolását, amit Walter Gropius nyomán „Gesamtwerknek” nevezett. Erősen esztétizált és gondosan tervezett kiadványaival és könyvsorozataival egyfajta Gesamtkunstwerket kívánt megvalósítani. Míg az 1923-as „Emaille” (telefon)képek a „művészet mint információ” elgondolását hangsúlyozták, addig 1920-as projektjei az „információ mint művészet” koncepciójának feleltek meg.

További információ az előadás-sorozatról itt található.