Harmath Artemisz: Ornamentika mint elkerülés
19 February 2015 19:00
KOLLEKTÍV ORNAMENTIKA
Előadás-sorozat Lepsényi Imre kiállításához kapcsolódva
2015. február 19., 18.00
Harmath Artemisz: Ornamentika mint elkerülés
Weöres Sándor költészetét az ötvenes évek ideológiai alapú bírálatai után a hetvenes-nyolcvanas években is éles támadás érte. Az általa megteremtett lírai személytelenségre a kritika ezúttal az igazságtalanul szűkítő ornamentális jelzőt aggatta, a világszerűség és némileg a (politikai) véleménynyilvánítás hiányát felróva ezzel.
Az életmű, a versek szoros olvasása azonban alaposan rácáfol erre az ideológiai megközelítésre. Mára az "ornamens" kifejezés irodalomelméletileg is tarthatatlanná vált. A modernség második hullámában jelentkező osztott vagy elidegenített személyiségkép és a hozzá társuló osztott vers én újfajta olvasási stratégiákat hívott elő, melyekkel Weöres Sándor életművének – különösen a recepció által elhanyagolt darabjai – világszerűségükben is hozzáférhetővé válnak. Melyek ezek a stratégiák? Hogyan mutatkozik meg Weöres költészetében és napjainkban a középpont (szervező középpont vagy osztatlan vers én) nélküli, mellérendelő szerkesztésmód? Vajon ez egy elkerülő magatartás nyelvi mutatványa?
Előadás-sorozat Lepsényi Imre kiállításához kapcsolódva
2015. február 19., 18.00
Harmath Artemisz: Ornamentika mint elkerülés
Weöres Sándor költészetét az ötvenes évek ideológiai alapú bírálatai után a hetvenes-nyolcvanas években is éles támadás érte. Az általa megteremtett lírai személytelenségre a kritika ezúttal az igazságtalanul szűkítő ornamentális jelzőt aggatta, a világszerűség és némileg a (politikai) véleménynyilvánítás hiányát felróva ezzel.
Az életmű, a versek szoros olvasása azonban alaposan rácáfol erre az ideológiai megközelítésre. Mára az "ornamens" kifejezés irodalomelméletileg is tarthatatlanná vált. A modernség második hullámában jelentkező osztott vagy elidegenített személyiségkép és a hozzá társuló osztott vers én újfajta olvasási stratégiákat hívott elő, melyekkel Weöres Sándor életművének – különösen a recepció által elhanyagolt darabjai – világszerűségükben is hozzáférhetővé válnak. Melyek ezek a stratégiák? Hogyan mutatkozik meg Weöres költészetében és napjainkban a középpont (szervező középpont vagy osztatlan vers én) nélküli, mellérendelő szerkesztésmód? Vajon ez egy elkerülő magatartás nyelvi mutatványa?