A GÖDI FÉSZEK
A Fészekben pedig a strandolás mellett előadások, szavalások, felolvasások zajlottak, de számos kórus- és színjátszó csoport is itt próbált. Ezek az események többnyire aktuális politikai vagy a közösséget érintő történéseket vittek színre, sok rögtönzéssel és humorral. Az előadók és nézők közötti átjárás sem volt szokatlan: az aktuális eseményeket dramatizáló „élőújság”, az állandó színpadi alakok vitája, vagy a „világnézetek harcát” bírósági eljárás formájában eljátszó „törvényszék” kedvelt improvizációs műfaj volt. A politikai szatíra azonban sokáig nem terjedt el, valószínűleg nemcsak a „pesti kabaré” polgári kötődései miatt, hanem mert közönségük vélhetőleg nem ismerte ezt a színpadi formát. Elsőként Palasovszky Ödön ültetett konferansziét a közönség soraiba, aki provokálta a nézőket vagy értelmezte az egyes számokat. Nem sokkal ezután a Munka-körben is megjelent a politikai szatíra: Nádass József jeleneteinek és Zelk Zoltán csasztuskáinak a formájában, de Kassák Lajos is írt Politikai kabarét.
A nyaralótelepek bensőséges világában ezek az alkalmak követték a munkáskultúra közösségi szerveződését: a társadalmi viszonyok egy olyan modelljét hozták létre, melyben a tagok rituális egyenlősége volt jellemző. Szerepüket a közös élmények felszabadító hatásában és az összetartozás megélésében nyerték el.
