A CSŐBÚTORTÓL A SZINTÉZISIG
3 July 2020 15:20 – 31 December 2020 14:20
A CSŐBÚTORTŐL A SZINTÉZISIG: AVANTGÁRD ÚJSÁGOK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
Ha az avantgárd művészetről olyan, egyszerre megbotránkoztató, vicces és művészettörténeti fordulópontot jelentő események jutnak eszünkbe, mint az olasz futurista F. T. Marinetti teltházas előadásai, melyeket a − már eleve felháborodottan érkező −, firenzei, római, bolognai, velencei, milánói közönségnek tartott a múzeumok lerombolásáról, akkor valószínűleg kissé értetlenül lapozgatjuk a háború utáni avantgárd folyóiratokat, amelyek egyre gyakoribb színfoltjai a huszadik századi művészettel foglalkozó kiállításoknak. Ezek az 1920-as években kiadott újságok ugyanis a modern szobabelsőkről közölt fotóikkal, kvázi-tudományos publikációkkal és infografikáikkal inkább hasonlítanak egy IKEA-katalógus, egy ismeretterjesztő és egy társadalomtudományi kiadvány ötvözetére, mint a megbotránkoztató avantgárd kiáltványokra.
Az első világháború előtt és alatt, az avantgárd irányzatok a múltat és a jelent ostorozó, provokatív hangnemével szemben, az 1920-es évek „szintetikus” lapjai a jövőt igyekeztek elképzelni és megalapozni. A művészet és a művészeten kívüli területek – a tudomány, a technika és a társadalomtudományok – kortárs jelenségeiből akartak új konstrukciókat létrehozni. A szintetikus avantgárd lapok az első világháborúra úgy tekintettek, mint egy sok száz éven át tartó korszak – az európai civilizáció – lezárására, amely után tiszta lappal indulva építhetik fel az új társadalmakat, és teremthetik meg a kortárs kultúrát.
Kassák Ma, valamint Dokumentum című folyóiratának struktúrájában és arculatában is megjelentek a szintetikus gondolkodás elvei. A tematikus sokszínűség és a médiumok gazdag használata mellett a lap vizualitása is innovatív volt, ideértve a modern laptükröt és tipográfiát. Ezzel is jelezték, hogy az „új művészet” az, amely képes értelmezni és új jelentést adni a modern embert körülvevő kaotikus világnak.
Ez a szintézis egyfelől kritikus volt a fennálló viszonyokkal, másfelől átfogó, innovatív programot nyújtott azok megváltoztatására. A Kassák köréből induló, hamarosan az európai avantgárd fontos figurájává váló Moholy-Nagy László a Bauhaus professzoraként az elsők között foglalkozott a szintézissel. 1925-ben a cseh Pásmo (Zóna) című lapban publikálta írását a szintetikus lapokról. A Pásmót Brnóban adták ki, ebben a közepes méretű, de a modernizmus szempontjából jelentős kelet-közép-európai városban, amely az 1920-as évek egyik lokális avantgárd központja lett. Moholy-Nagy szerint a szintetikus lapok jellegzetessége az „új életmód” hirdetése, felölelve a modernizmus szempontjából leginnovatívabb területeket, az építészettől kezdve a modern bútorokon keresztül, a pedagógián át, a tipográfiáig. A szintetikus lap karakteres vizuális megjelenésével kitűnt a korszak folyóiratainak kínálatából: a bátor tipográfiai megoldások, a speciális tördelés, a jellegzetes színkombinációk használata azonnal felismerhetővé tette e kiadványokat az újságos standokon. A szövegek közé tördelt reprodukciók, fotók – amelyek akkoriban újdonságnak számítottak –, nem egyszerűen csak illusztrálták a cikkeket, hanem önállóan is érvényesültek. A technikai újdonságokat vagy modern városképeket ábrázoló fotókat sokszor kommentár nélkül közölték, azt üzenve, hogy a modernitás korának ezek a fejleményei rajzolják meg a korszak igazi képét. A szintetikus lapok multimediálisak voltak: a szövegektől a filmforgatókönyveken és tervrajzokon át a kottákig teret kaptak benne a legkülönbözőbb kifejezésmódok. E lapok nemzetközi térben működtek, kapcsolatban álltak, írásokat, képanyagokat vettek át egymástól, emiatt is jellemző volt rájuk a többnyelvűség: a nemzeti nyelven született cikkeket le is fordították a főbb európai nyelvekre.
A szintetikus gondolkodás kultúrákat, irányzatokat és politikai nézeteket áthidaló közös szellemi alapja lett az egymástól sok tekintetben eltérő célokat megfogalmazó lapoknak. A szintetikus lapok határokon átívelő hálózata olyan újságokat hozott azonos platformra, mint Kassák Ma és Dokumentum című folyóiratai, a futurista római Noi, Le Corbusier lapja, a párizsi L’Esprit nouveau vagy a soknyelvű lyoni Manomètre.
A témáról bővebben a következő tanulmányban és kötetben tájékozódhatnak az érdeklődők:Dobó Gábor: Nemzedékváltás, szintézis és az új társadalom programja; A Dokumentum Budapesten (1926–1927). In: Balázs, Eszter; Sasvári, Edit; Szeredi, Merse Pál (szerk.) Művészet akcióban : Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig (1915–1927), PIM, Budapest, 2017.
Ha az avantgárd művészetről olyan, egyszerre megbotránkoztató, vicces és művészettörténeti fordulópontot jelentő események jutnak eszünkbe, mint az olasz futurista F. T. Marinetti teltházas előadásai, melyeket a − már eleve felháborodottan érkező −, firenzei, római, bolognai, velencei, milánói közönségnek tartott a múzeumok lerombolásáról, akkor valószínűleg kissé értetlenül lapozgatjuk a háború utáni avantgárd folyóiratokat, amelyek egyre gyakoribb színfoltjai a huszadik századi művészettel foglalkozó kiállításoknak. Ezek az 1920-as években kiadott újságok ugyanis a modern szobabelsőkről közölt fotóikkal, kvázi-tudományos publikációkkal és infografikáikkal inkább hasonlítanak egy IKEA-katalógus, egy ismeretterjesztő és egy társadalomtudományi kiadvány ötvözetére, mint a megbotránkoztató avantgárd kiáltványokra.
Az első világháború előtt és alatt, az avantgárd irányzatok a múltat és a jelent ostorozó, provokatív hangnemével szemben, az 1920-es évek „szintetikus” lapjai a jövőt igyekeztek elképzelni és megalapozni. A művészet és a művészeten kívüli területek – a tudomány, a technika és a társadalomtudományok – kortárs jelenségeiből akartak új konstrukciókat létrehozni. A szintetikus avantgárd lapok az első világháborúra úgy tekintettek, mint egy sok száz éven át tartó korszak – az európai civilizáció – lezárására, amely után tiszta lappal indulva építhetik fel az új társadalmakat, és teremthetik meg a kortárs kultúrát.
Kassák Ma, valamint Dokumentum című folyóiratának struktúrájában és arculatában is megjelentek a szintetikus gondolkodás elvei. A tematikus sokszínűség és a médiumok gazdag használata mellett a lap vizualitása is innovatív volt, ideértve a modern laptükröt és tipográfiát. Ezzel is jelezték, hogy az „új művészet” az, amely képes értelmezni és új jelentést adni a modern embert körülvevő kaotikus világnak.
Ez a szintézis egyfelől kritikus volt a fennálló viszonyokkal, másfelől átfogó, innovatív programot nyújtott azok megváltoztatására. A Kassák köréből induló, hamarosan az európai avantgárd fontos figurájává váló Moholy-Nagy László a Bauhaus professzoraként az elsők között foglalkozott a szintézissel. 1925-ben a cseh Pásmo (Zóna) című lapban publikálta írását a szintetikus lapokról. A Pásmót Brnóban adták ki, ebben a közepes méretű, de a modernizmus szempontjából jelentős kelet-közép-európai városban, amely az 1920-as évek egyik lokális avantgárd központja lett. Moholy-Nagy szerint a szintetikus lapok jellegzetessége az „új életmód” hirdetése, felölelve a modernizmus szempontjából leginnovatívabb területeket, az építészettől kezdve a modern bútorokon keresztül, a pedagógián át, a tipográfiáig. A szintetikus lap karakteres vizuális megjelenésével kitűnt a korszak folyóiratainak kínálatából: a bátor tipográfiai megoldások, a speciális tördelés, a jellegzetes színkombinációk használata azonnal felismerhetővé tette e kiadványokat az újságos standokon. A szövegek közé tördelt reprodukciók, fotók – amelyek akkoriban újdonságnak számítottak –, nem egyszerűen csak illusztrálták a cikkeket, hanem önállóan is érvényesültek. A technikai újdonságokat vagy modern városképeket ábrázoló fotókat sokszor kommentár nélkül közölték, azt üzenve, hogy a modernitás korának ezek a fejleményei rajzolják meg a korszak igazi képét. A szintetikus lapok multimediálisak voltak: a szövegektől a filmforgatókönyveken és tervrajzokon át a kottákig teret kaptak benne a legkülönbözőbb kifejezésmódok. E lapok nemzetközi térben működtek, kapcsolatban álltak, írásokat, képanyagokat vettek át egymástól, emiatt is jellemző volt rájuk a többnyelvűség: a nemzeti nyelven született cikkeket le is fordították a főbb európai nyelvekre.
A szintetikus gondolkodás kultúrákat, irányzatokat és politikai nézeteket áthidaló közös szellemi alapja lett az egymástól sok tekintetben eltérő célokat megfogalmazó lapoknak. A szintetikus lapok határokon átívelő hálózata olyan újságokat hozott azonos platformra, mint Kassák Ma és Dokumentum című folyóiratai, a futurista római Noi, Le Corbusier lapja, a párizsi L’Esprit nouveau vagy a soknyelvű lyoni Manomètre.
A témáról bővebben a következő tanulmányban és kötetben tájékozódhatnak az érdeklődők:Dobó Gábor: Nemzedékváltás, szintézis és az új társadalom programja; A Dokumentum Budapesten (1926–1927). In: Balázs, Eszter; Sasvári, Edit; Szeredi, Merse Pál (szerk.) Művészet akcióban : Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig (1915–1927), PIM, Budapest, 2017.