Választásunk aktualitását az adja, hogy új podcast sorozatunkban Kassák Angyalföld című regényét olvassuk. A mű hollandul is megtalálható könyvtárunkban, ám fordítójának nevét és kalandos életét itthon kevesen ismerik. Székely László (1892-1946) tizenhat éven át ültetvényesként élt a Holland Indiákon, a mai Indonéziában. Feleségével, Madelon H. Székely-Lulofs-szal (1899-1958) együtt ma is a holland posztkoloniális szépirodalom neves, és idézett szerzői közé tartoznak dr. Pusztai Gábor, a holland-magyar kulturális kapcsolatok avatott ismerője, a Debreceni Egyetem néderlandisztika szakának docense szerint, aki behatóan foglalkozott Székely életművével.
Székely (Sichermann) László 1914-ben huszonkét évesen, vidékről a fővárosba kerülve, végzettség, pénz és perspektíva nélkül vágott neki unokatestvérével, a szintén hasonló sorsú Radnai (Rothfeld) Istvánnal együtt a meggazdagodás reményében Szumátrának, miután Bandi nevű ismerősük egyik levelében azt olvasták, hogy ott ingyen lehet földet kapni, szakképesítés nélkül lehet munkát vállalni, amivel jól és gyorsan meggazdagodhatnak. Radnai nagynénjétől kaptak pénzt a nagy vállalkozásra és eredeti tervük szerint csak pár évre tervezték ottlétüket, amíg megalapozzák itthoni életüket. Fiume - Genova - Port-Said - Penang - Medan útvonalon érkeztek meg Szumátra északkeleti részébe, és ott hamarosan kiderült, hogy a valóság egyáltalán nem olyan reménykeltő, mint hitték. Radnai öt hét viszontagságos szumátrai tartózkodás után hazahajózott a kölcsönkapott maradék pénzén Budapestre; az akkor még szinte érintetlen vidékre, Delire elkerült Székelyből viszont valóban telepes lett. Beilleszkedett a holland gyarmatosítók szűk csoportjába és elvette feleségül a Jáván született Madelon Lulofs-ot, a holland gyarmati közigazgatás egyik magas rangú tisztviselőjének lányát és egy neves ültetvényes, Hendrik Doffegnis feleségét. Kapcsolatuk kezdete az 1924-ben alapított Sumatra című folyóirathoz köthető, ahol Székely akkoriban szerkesztőként dolgozott és rendszeresen jelentkezett a gyarmati mindennapokat ábrázoló rajzaival, karikatúráival - és ahová beajánlotta a holland kolóniák életéről szóló elbeszélésekkel próbálkozó, válságos házasságban élő nőt. Viszonyukból skandalum majd elmérgesedett válás lett, amiből kiutat keresve, 1930-ban kislányukkal együtt hazatértek Budapestre.
Itthon kapcsolatba kerültek az irodalmi élet vezető személyiségeivel, aminek köszönhetően Székely számos fordítói megbízáshoz jutott: Kosztolányi Dezsőt, Márai Sándort, Molnár Ferencet, Vaszary Gábort, Földes Jolánt és Körmendi Ferenc műveket is fordított hollandra, így ismerkedett meg Kassák Lajossal is, akinek Angyalföld című regényéhez a felesége írt bevezetőt. Székely három regénye, az Őserdőktől az ültetvényekig (1935), a Süt a nap Szumátrán (1942), és a Rimbu (1942), valamint a hazai lapokban megjelent, kuriózumszámba menő elbeszélései itthon nem arattak elsöprő sikert, a magyar irodalmi kánonba a teljesen egyedülálló életmű egyáltalán nem tudott szervesülni, inkább mint dokumentumértékű, úti beszámolókként tartották számon Székely műveit. A gyarmattartók és a bennszülöttek életéről kritikai hangnemben író szerző azonban - aki ugyan európai telepesként aktív szereplőként, de nem-gyarmatosító-országból származó "külső megfigyelőként" értő, ugyanakkor távolságtartó nézőpontból közelített az ültetvényeken megtapasztalt viszonyokhoz -, Hollandiában egyből a gyarmati kizsákmányolásról éledő társadalmi vita középpontjába került. Az Őserdőktől az ültetvényekig című könyvét angol fordításban még az amerikai Harper's Magazine is közölte, amelyből a Holland-Indiák parlamentjéig elérő botrány tört ki, mivel az amerikai lapban megjelenő szöveg az eredeti, magyar nyelvű kiadásból készült, ami jóval realisztikusabb képet ábrázolt a bennszülöttekkel szembeni visszaélésekről. Székely ellen ekkor lejáratókampány indult a holland sajtóban, úgy vélték, regénye hátrányosan érinti a gyarmati kereskedelmet, ugyanis a tengerentúlon 1929-től bojkottálták a kényszermunkát alkalmazó gyarmati árukat, és ezen az alapon a szumátrai dohányt már egyszer importtilalom alá vonták. Székelyt kiadója, a neves Elsevier vette védelmébe, aki szerint a fordítási különbségek az amerikaiak hibája, mert ők „átdolgozták” a szöveget – igaz, annak igazságtartalmát nem vonta kétségbe. Az indulatos fogadtatás ellenére, Székely feleségével 1938-ban a kiszámíthatóbb megélhetés reményében Hollandiába költözött, ahonnan az ország német megszállását követően a zsidó származású Székely egyedül tért vissza az akkor még biztonságosabbnak ítélt Magyarországra. Budapesten halt meg szívrohamban 1946-ban. Madelon Székely-Lulofs gyarmati társadalomrajzaival hazájában a háború után sikeres szerző lett, a kaucsukültetvényekről szóló Rubber (1931) című regényéből filmet is forgattak. Utolsó regényét az indonéz nacionalista törekvések miatt a holland kormány betiltotta. Férjével együtt összesen tíz magyar szerző húsz művét fordították le, amivel a huszadik századi magyar irodalom holland recepciójához alapvetően járultak hozzá.
Radnai István és Székely László naplójának részleteit 2007-ben Dit altijd alleen zijn (Örökös egyedüllét) címen adták ki Hollandiában. A napló jelenleg a hágai Irodalmi Múzeum tulajdonában van és a Madelon Székely-Lulofs-kollekció részét képezi.
Pusztai Gábor tanulmányai a kalandos életű házaspárról online is elérhetők, itt és itt.
Márton Zsófia