Gyűjteményi blogsorozatunkban virtuális kirándulásra invitáljuk olvasóinkat. Valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit.
Kassák csavargásának leghitelesebb dokumentumai azok a levelek, amelyeket kezdetben csavargótársával, Gödrös Józseffel közösen, majd egyedül – de Szittya Emil társaságában – küldött Budapesten maradt barátainak: Simon Jolánnak és Kiss Károly költőnek. A Kassák Múzeum archívumában összesen huszonhárom levél található, azonban feltételezhető, hogy az utazás során több levelet is váltottak egymással, amelyek egy része elveszett. A levelezés Kassák és Gödrös utazásának első harmadától, az osztrák–bajor határváros Passautól indul, és kisebb megszakításokkal Németországon, Belgiumon és Franciaországon keresztül egészen Kassák budapesti hazatéréséig dokumentálja a nyugat-európai csavargást. A levelezésben egyrészt más megvilágításban elevenednek meg a Kassák által A ló meghal a madarak kirepülnekben és az Egy ember életében is leírt események, másrészt pedig újabb részletekkel gazdagítható Kassák csavargásának narratívája. Kassákék a leveleket nagyrészt poste restante kapták meg, tehát – biztos lakcím híján – útjuk következő állomásának postahivatalában vették át.
1909. júniusban Kassák és Gödrös Augsburgból küldtek egy képeslapot Simon Jolánnak, megdicsérve őt azért, mert jól címezte meg a korábbi levelét: „Azért írunk ilyen szép lapot, mert most jól címezted a levelet és minden akadály nélkül átvettük. S ha tovább így írsz; több ilyenforma lapra szert tehetsz.” A századfordulós német szobrász, Josef Limburg alkotásának reprodukciójára Kassák viccesen írta fel: „Mit szólsz az ízlésünkhöz?”
Szeredi Merse Pál
A Budapesten maradt Simon Jolán ekkoriban barátai, és a csavargás felszabadító élménye iránt is vágyakozott. Válaszlevelében így fogalmazott: „Kártyátokat megkaptam. Mondhatom nagyon megörültem neki. Most már én is meg vagyok elégedve veletek! Helyes?! Meddig lesztek ott? És mikor lesztek Párisban? Képzeljétek, egy híres festőnél ülök és az annyit beszél nekem, hogy menjek Párisba. Nagyon jól meg tudnék ott élni, mert a modelleket jobban fizetik és az élelem olcsóbb. Ő tizennégy évig élt ott. Karlóvszkinak hívják. Ismeritek? Tudjátok fiúk úgy szeretnek engem a művészek. Azt mondják, hogy nagyon jó fejem van. Hisz tudjátok. De már szeretném egyszer tudni, hogy mivel ütitek agyon az időt. Remélem nem leszek indiszkrét? [...] Írjatok fiúk sokat és szép lapokat küldjetek!”
A Simon Jolán által említett Karlovszky Bertalan naturalista festőművész volt. Tanulmányait a müncheni akadémián végezte, majd Munkácsy Mihály mellett dolgozott Párizsban. 1894-től Budapesten élt, és a Műcsarnok rendszeres kiállítója volt. Simon Jolán 1909-től, Kassák hatására otthagyta lámpagyári munkahelyét, és modellt ült a képzőművészeti főiskola epreskerti műtermében, vállalva ugyanitt és máshol az aktmodell szerepét is.
Szeredi Merse Pál