SÉTA A PERIFÉRIÁKON: Kassák HELY>TÖRTÉNET>EK!
Minisorozatunkban valóban a "perifériákon sétálunk": új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit, lakhelyeit. Mai bejegyzésünkben Dobó Gábor kollégánk a Bécsben emigrációban élő Kassák illegális hazatérésének körülményeit idézi fel.

Kassák fiatal munkatársa, az ekkor még Zelkovits Zoltán néven publikáló Zelk Zoltán emlékezéséből ismerjük azt a pillanatot, amikor Kassák, hatévnyi emigráció után, 1926 egyik őszi napján – a korabeli dokumentumokból kikövetkeztethető, hogy valamikor november 3. és 10. között –, leszállt a Bécsből érkező vonatról a Keleti pályaudvaron.



Zelk az esemény szimbolikus telítettségét hangsúlyozza. Aki Bécsben az „új művészet vezéreként” szállt fel a vonatra, az Budapesten rejtőzködő politikai üldözöttként szállt le. „Kassákot egyszer láttam másmilyennek – írja Zelk –, amikor illegálisan érkezett haza Bécsből.” Kassák átalakulása az emigránsokra – és akikről ritkábban van szó, az emigrációból hazatérőkre – jellemző módon a Michel Foucault filozófus által heterotópiáknak nevezett köztes helyszíneken, a hétköznapi tér- és időérzékelést megszakító vasúton és a pályaudvaron történt. Zelk visszatekintése nemcsak az átalakulás terét, hanem Kassák elváltoztatott külsejét is szimbolikus jelentésekkel ruházza fel. Eszerint Kassák átformálta kultuszának és a róla készült karikatúráknak jellegzetes és persze jelentéses ruhadarabjait, állítólag azért, hogy a magyar hatóságok számára „felismerhetetlenné tegye magát”, és hazaérkezése feltűnésmentesen történjen.




Ennek érdekében híres, a kívülállást jelképező, csúcsos „tót” kalapját begyűrte, a politikai kulccsal olvasandó alsóruházatát, az orosz anarchisták által meghonosított, fekete, zárt nyakú inget pedig polgári viseletre cserélte, amelyet „méghozzá csokornyakkendővel” egészített ki. Zelk évtizedekkel később komikus jelenetként mesélt erről. Kassák mégoly jellegzetes ruházatának átalakítása konspirációs szempontból valóban megmosolyogtatóan ügyetlen volt – annak ellenére, hogy ténylegesen számíthatott a letartóztatásra, sőt, ahogy levelezéséből kiderül, akár megveretését is el tudta képzelni.
Ha komolyan vesszük a Zelk által kínált magyarázatot, miszerint Kassák feltűnően feltűnésmentesen akart visszatérni Magyarországra, a jelképekben gazdag jelenetet úgy is olvashatjuk, mint amely jellemzi Kassák Budapesten felvett habitusát. Gyakorlati megfontolásokból elhagyott bizonyos normasértő gesztusokat. Nemcsak utazáshoz öltött polgári álruhát, hanem a hazaérkezése utáni, politikai ártalmatlanságát hangsúlyozó közéleti szerepvállalásai során is. Mégpedig annak érdekében, hogy irányzatát a megfelelő kompromisszumokkal átmenthesse és adaptálhassa az emigrációs viszonyokról a hazaiakra. Mindenki számára rögtön nyilvánvaló volt azonban – a valószínűleg a pályaudvaron figyelő detektíveknek csakúgy, mint a magyar irodalmi és a szélesebb közvélemény számára is –, hogy a tessék-lássék megszerkesztett polgári kamuflázs valójában az avantgárd vezéregyéniségét rejti. Illetve az egyik vezéregyéniségét, ahogy az hamarosan Kassák számára is, és… meglepetésére, kiderült. De ez már egy másik történet.