A nyári forróságban két menedéket ajánlunk teljes szívvel; a múzeum hűvös terét és a vízpartot. Ha mégsem a Zichy-kastély kiállításait választjátok, akkor tartsatok most velünk, hiszen Simon Jolánhoz és Kassákhoz hasonlóan mi is a vízhez vonulunk, hogy a Duna homokos partján – a „pörköldén” pihentessük szellemünket. A látványt saját készítésű avantgárd napszemüvegeinken keresztül élvezzük, amiből egy rövid divatbemutatót is rögtönzünk a helyszínen. A képeken látható napszemüvegeket vagy ezekhez hasonlót ti is könnyedén előállíthattok, ha követitek a leírást.
Sokan részt vettetek már nálunk a Vad Modernek Öndivatbemutatója című foglalkozásunkon, ahol azt az izgalmas időszakot dolgozzuk fel, amikor a századforduló új művészeti irányzatai szakítottak az európai művészet hagyományaival. Az avantgárd művészeket vonzotta minden, ami egzotikus, amit a kívülálló többség barbárnak és kezdetlegesnek látott. Ezek a művészek épp olyan szépnek (sőt, szebbnek) láttak egy afrikai maszkot, mint a Mona Lisát. Így a törzsi művészet nemcsak a néprajzi gyűjteményekben, hanem a művészeti galériákban is megjelent. A foglalkozáson kalandozunk a törzsi és az avantgárd művészet világában, megnézzük, mit tanultak az afrikai művészetből a kubista festők, lehet-e használati tárgyakból jelmezt készíteni, és hogy néz ki a pápua fejdísz, ha műanyagból készül. A mai bejegyzésünk segítségével újabb kiegészítőt készíthettek az öndivatbemutatóhoz.
A zöld és kék árnyalataiban játszó napszemüveg kollekciónkat papír- és műanyaghulladék felhasználásával készítettük. Mivel nyaralás közben ritkán áll rendelkezésre az egész kézműves felszerelés, a rögtönzött megoldásokra és saját kreativitásunkra kell hagyatkoznunk.
Felhasznált anyagok és eszközök, azaz hozzávalók:
- tojástartó doboz
- egy darab alufólia
- joghurtos doboz
- vécépapír guriga
- egy színes műanyag flakon
- olló (és sniccer)
Először tojástartóból vágtunk ki két kúpot, majd a csúcsukat levágva a kúpok végébe műanyag üdítős flakonból metszett lencséket illesztettünk. Ha ezt a megoldást követnéd, érdemes felnőtt segítségét kérni a flakon alján található domború részek levágásához. Egy élesebb kés vagy sniccer jó szolgálatot tehet, de soha ne fogj hozzá használatukhoz felnőtt felügyelete nélkül!
A lencsék beillesztése után a tojástartó oldalába lyukat fúrtunk, és alufóliából sodort szárat erősítettünk hozzá.
Az eleganciát kedvelőknek ajánljuk az egylencsés lornyont, melyet hosszú száron fél szemünkhöz tartva viselhetünk folyóparti dadaista estélyeken.
Kifejezetten napozáshoz és felhőnézéshez tervezett darabunk két különböző nézőke kombinálásával készült: az egyik oldala vécépapír guriga, műanyag lencsével, másik fele joghurtos doboz. A joghurtos doboz alját nem vágtuk teljesen körbe, így tetszés szerint felnyitható és lecsukható, ég kémleléséhez vagy törülközőn szundikáláshoz ideális modell.
Ha kész a napszemüveg, ajánljuk figyelmetekbe Pálffy Lajos A munkásosztály a vízpartra, vagy a hegyekbe megy cikkét, amelyben a két világháború közötti munkáskultúra, Kassák Lajos és a Duna-part kapcsolatát írja le röviden, élvezetes stílusban. A szöveg a Kassák-Múzeumban 2016 tavaszán megrendezett Vizizrí Munkáskultúra a Duna partján című kiállításáról született. Érdemes figyelni a múzeum új Kassák hely<történet<ek sorozatát is a honlapon, facebookon, instán, ahol az elmúlt hetekben számos bejegyzés jelent meg nyaralás témában.
Rövid részlet a cikkből: „Tájékozatlan, aki úgy gondolja, hogy a régi munkások a kocsmában töltötték vasárnapjaikat. A többség értelmes elfoglaltságot talált magának kevéske szabadidejére: pezsgő volt az egyesületi élet, politikai, vagy éppen vallási alapon szerveződő társaságok kínáltak tartalmas programokat. Mert a nyár a két világháború között is csak nyár volt, amikor spontán és szervezett fürdőzőkkel telt meg a főváros környéki Duna-part is. Vagy éppen a budai és a szomszédos hegyek turistaútjain indultak el jókor reggel azok, akik az ebédet egy-egy turistaházban, vagy tisztáson akarták elkölteni egymás között, jó társaságban. A fővárosi polgárok a Római partra, vagy a Lupa szigethez jártak fürödni, túrázni, meg Dobogókőre és Szokolyára. A munkások pedig, akiknek három turisztikai egyesületük is működött (TTE – Természetbarátok Turista Egyesülete, Munkás Testedző Egyesület, Gyopár Turista Egyesület), a Zugligetbe, a hűvösvölgyi Nagyrétre és a pilisi Eszperantó-forráshoz jártak kirándulni; strandolni pedig két bejáratott helyre, Horányba és a vele szemben lévő gödi egyesületi strandra (Fészek) is mehettek. A horányi Duna-part, a Telep területének megvásárlását még a TTE magántisztviselői tagozata kezdeményezte 1928-ban. A homokos part volt a »pörkölde«, a vízparti ligeterdőben pedig ott álltak a sátrak és az hosszabb távra készült építmények.”